Visszatérés

Sziasztok!

Amint azt legtöbben tudhatjátok, hazaértem. Itt vagyok Magyarországon teljes épségben!
Hiányoztam? Hehe^^
Úgy sejtem, hogy nem annyira, de nem baj, nekem sem hiányzott a haza annyira!
Sok minden történt velem az elmúlt időben, amit sajnos a sok ígérgetésem ellenére sem írtam meg a blogban... De közkívánatra, nemsokára folytatni fogom élménybeszámolóm!
Remélem Ti is annyira izgatottan várjátok a visszaemlékezéseim, mint én magam!


Addig is, ha valaki kedvet kapott egy hasonló programban részt venni, látogassa meg a:

www.afs.org/afs_or/home oldalt!


Mindenkinek jó tanév kezdést kívánok!
Üdv!

Képek - Melaka

Ígértem képeket Melakaról... Tudom régen volt... bocsiiii!

Fentről

Bazár

Múzeumban






Múzeumban, balról Mira (tesó), jobbról Sana (japánból)

A téren




A portugál hajó előtt, Sanaval

Borneo

Sziasztok!

Képzeljétek voltam Borneon!
Az AFS-nek van egy külön kis csere programja, a nagy csere programon belül, ami két hétre szól egy másik malajziai városba, egy tök új családban.
Valami nagyon nagy szerencsénél fogva, megkaptam azt a várost, amire pályáztam, ami nem más mint Sandakan. Igen- igen, most jobb is ha rákattintotok a google map-re...
.
.
.
Na, meg van?

Ha nem, akkor itt egy kis segítség:
Malajzia két részből áll, a nagyrésze, ahol a főváros azaz Kuala Lumpur is található, az a félszigeten van, Thaiföld déli határánál. A másik része pedig Borneon helyezkedik el, két fő állammal: Sabah-val és Sarawak-kal.
Sandakan, Sabah-ban található.

Nem egy nagy város, sőt elég kicsi, és unalmas de nagyon kedves. Az emberek iszonyú kedvesen bántak velünk. Nagyon aranyosak és segítőkészek voltak.
A családom egy egész nagy házban lakott. Három lány és egy fiú testvérem volt, és a legidősebb lány velem egykorú volt.
Ő csak éppen hogy megszerezte a jogsiját, de majdnem mindenhova ő fuvarozott minket, persze csak Sandakan városán belül.
Mielőtt elfelejteném, az AFS-es diákok közül csak hatan mehettek Sanddakan-ba:

Severin Lauper - a svájci srác, aki velünk lakott egy hónapig
Mariell - madagaszkári lány francia országból
Svenja - egy német lány...
Cesare - az egyik olasz srác (neki volt egy ikertesója aki az év felénél úgy döntött, hogy vissza megy olaszországba)
Gabrielle - egy fülöpszigetekről származó amerikai csaj
+ én

Szóval Gabrielle meg én elég jóba lettünk az idő közben, úgyhogy a legtöbb szabadidőt együtt töltöttük abban a két hétben, na meg a családjainkkal természetesen.

A családom még Kota Kinabalu-ba is elvitt, ami Sabah fővárosa, és ha jól értettem egyben az egyik legmagasabb hegy neve is. (vagy valami ilyesmi)

Elmentünk orángutánokat nézni meg más féle kimondhatatlan nevű őslakos majmokat nézni, és elcsónakáztunk az úgy nevezett, Teknős szigetekre, ahol egy teknőst sem sikerült látnunk, mivel beborult az ég és nagy eső lett... :S Szíííívááás....

Az orángutánokról jut eszembe... tudjátok honnan ered és mit is jelent pontosan az orángután név?

Én nem tudtam, de képzeljétek, a név maláj eredetű:

orang = ember (ezt már tudtam mivel mindenki orang putih-nak hív ami fehér embert jelent putih=fehér, tiszta)

utan= dzsungel (forest) vagyis őserdei szerűséget jelent...

magyarul: ember a dzsungelből... :D


Na ennyit erről, hajnali egy van és így is csoda, hogy írtam :S

Have a nice time!

See ya!

Melaka

Hi everybody!

Réges-rég, egy messzi-messzi galaxisban... Tá-tá tárátátááátááá tárátátáááááááá....

Na jó, úgy látszik ma nagyon lefáradt az agyam, de ez biztosan annak a hatása, hogy életem egyik legrosszabb filmjét néztem végig a moziban. Láttátok már a Salomon Kane-t vagy mit? Ha nem, akkor ne nézzétek meg. A filmnek se eleje, se vége, se story-ja nincsen. Annyi az egész, hogy: "jajj szegény én, embereket öltem, le kell győznöm az ördögöt, pedig én jó ember akarok lenni..." és gyilkolás-gyilkolás-gyilkolás... ennyi az egész. Tök értelmetlen, és még horrornak is rossz, mivel nem ijesztő egyáltalán. Na mind1... ennyit erről.

Szóval a címem alapján, Melakáról kéne pöttyintenem pár sort.

Mivel múlt pénteken szünet volt a suliban, csütörtök délután a tesómmal, Mirával és a japán csajjal, Sana, buszra szálltunk, és elutaztunk Melakára. Ez a város, Malajzia történelmi központja (nem mintha olyan öreg történelmmel rendelkezne az ország). Egész modern város, még Tesco-t is lehet találni, nem is egyet! Ez leginkább annak köszönhető, hogy nem is olyan régen, ez a város portugál kéz alatt volt. Még most is egész sok portugál embert lehet látni, sok kevert házasságot, és mix-utódot... viszont portugál nyelven nem beszélnek, vagy csak nagyon kevesen.
Az óváros gyönyörű, és egész sok mindent lehet látni és csinálni arra felé. Van egy aranyos kis vörös tere, rengeteg múzeuma, esténként óriási piaca, ami nagyon olcsó. A közelben van egy földalatti pláza, ami szintén nagyon olcsó árakkal rendelkezik. Majd lehet csónakázni a folyón, és természetesen a leghíresebb látványossága a baromi nagy portugál díszhajó a folyó partján kiemelve. Fel lehet menni egy kilátóba is, és a közelben van a sajnos csődbe ment, Eye of Malaysia, ami egyébként a London Eye utánzata. Aztán a közelben van még régi maláj ház, emit meg lehet nézni, meg kínai szent hely ééés az afamosa vagy valami ehhez hasonló, ami egy óriási club szerűség. Szálloda, golf hely, aquapark, safari meg mi egyéb van ott. Szóval van mit látni bőven. Szerencsénkre mi egész sokat tudtunk megnézni ebből, mivel az egyik rokonunk kocsival állt rendelkezésünkre. :)
Aztán összefutottam 3 másik AFS-es diákkal is, Severin (svájci srác), Valerio (olasz srác) és Alina (német lány). Egy egész délutánt együtt töltöttünk, és persze nagyon élveztük.
Így gyorsan eltelt az a 3 nap, amit ott töltöttünk Melakán... :)

Ennyi történt so far. Képeket next time töltök fel nektek!

Csáó!

Cherating

Hali!

A sokkoló mazochista indiai férfiak után, egy kevésbé sokkoló de annál fájdalmasabb élményben volt részem.
Szombaton Elise (francia csaj) meghívott, hogy csatlakozzak hozzájuk egy kis tengerparti lazulásra. Leonie és Saba (németek) is meg lettek hívva, úgyhogy négyen leutaztunk Cherating-ba, ami egy egész híres kis tengerpart, csupán 1 órányi buszútra Kuantantól.
Tényleg nagyon jó hely volt, ráadásul az egész tengerpart csak a miénk volt! :) Úgyhogy most először bikinit vettem, és egy egész napot a tengerparton töltöttem a lányokkal. A víz kellemesen meleg volt, kellemes szél fújt, a nap sütött...
Erről nincs mit írni többet, viszont aznap este ezt álmodtam:

"Wáááááááá, égek! Valaki segítsen, ég a testem, el fogok égni! Segítséééééég!"

Azt álmodtam, hogy felgyulladtam... Fel is ébredtem erre a szörnyű álmomra, és amikor meg akartam mozdulni ráeszméltem egy szörnyű dologra:
Tényleg úgy éreztem, hogy ég a testem!
Óvatosan megpróbáltam felkelni, felkapcsoltam a villanyt, és a tükörbe nézve egy vörös bőrű hasonmásomat láttam... Úgy leégtem a napon, mint még soha... Szörnyű látvány volt.
Bármi ami hozzám ért, égetett és kegyetlenül fájt. Bár megpróbáltam aludni, mivel semmi jobbat nem tudtam kitalálni az éjszaka közepén, nem jártam túl sok sikerrel. Elég hosszú éjszakám volt.
Másnap felébredve inkább egy grill csirkére hasonlítottam, mint emberre. Egy-két nap szenvedés után úgy döntöttem, hogy elmegyek egy orvoshoz. Nagyjából olyan másodfokú égési sérülést szenvedtem el a testem majdnem minden területén. Ügyes, nem? Összekrémeztek, összekötöztek, adtak egy csomó gyógyszert, gyógyító fürdőszappant, stb. ...

Csak hogy nagyjából el tudjátok képzelni:

Kellemes, huhh? :D

Egy kis India

Sziasztok!

Az utóbbi hétvége felejthetetlen élményt nyújtott nekem!
Először is, pénteken buszra szálltam Saba-val (német csaj) és elmentünk Ipohba, a régi indiai családhoz, akiknél dipavali (indiai újév) idején voltunk, valamikor 3-4 hónappal ezelőtt... :)
Már akkor is nagyon szerettem ezt a családod, pedig csak egy éjszakát töltöttem náluk. Az első éjszakát a házukban töltöttük, Ipohban. Elég nagy, tiszta és szép házuk van, nekem nagyon tetszik főleg malajziai viszonylatokhoz képest.
Az érdekességek más nap kezdődtek. Szombaton kezdődött a Thaipusam nevű 2-3 napos indiai ünnep. Hogy pontosan mit ünnepelnek vele, sajnos nem tudom, de minden esetre fantasztikus látvány!
Férfiak vonulnak reggeltől -estig egyik templomból a másikig, mezítláb, egy baromi nagy totem szerűséggel a fejük felett, átszúrt nyelvvel és horgokkal a bőrükbe akasztott díszekkel, vagy a hátukba horgokkal tűzött kötelekkel, amiket mögöttük egy másik férfi feszít! Auuuuuuu!!!!!
Nézni is fájdalmas volt, de ha megkérdezitek őket, azt mondják, hogy egyáltalán nem fáj... Azt mondják, hogy mielőtt ezt végigcsinálnák, transzba esnek, ezért nem éreznek se fájdalmat, se fáradtságot. Na most ez a transz dolog szerintem nem annyira igaz... nem tudom, kicsit szkeptikus vagyok az ilyen woodoo dolgokkal... Viszont láttam őket valami kis szivar félét szívni, ami szerintem inkább egy bizonyos fajta enyhe drog lehetett, és szerintem inkább ez az oka, hogy nem érzékelik annyira a dolgokat... Szal konkrétan azok a mazochista emberek, akik vállalkoznak erre, szerintem be vannak szívva :D Persze, a lényege az, hogy ők úgy érzik nekik jobb és több ettől az életük. Még ha gyakorlatilag nincs is így, ha hisznek benne, nekik tényleg jobb és több lesz ettől az életük.
Az egyik pasas 7 méteres bottal táncolt, ami a száján keresztül volt átszúrva...
Néhány kép:

Figyelem! A következő képeket, 12 éven aluliak csak felnőtt felügyelete mellett nézhetik meg!
Az alábbi képeket gyenge idegzetűeknek NEM ajánljuk

Megkérem kedves olvasóimat, hogy a fentiekben látottakat otthon NE próbálják ki! Köszönöm!

Az első napnak csak a felét töltöttük Ipohba. Délután kocsiba szálltunk és átutaztunk Penang tartományba, Georgetownba. Ez az egyik leg európaibb és fejlettebb város az összes közül, és elég híres túrosta célpont is, mivel egy szigeten található. Tényleg jó hely túristáskodásra, de egyáltalán nem találod meg benne Malajziát... Annyi fehérembert láttam mindenhol, amennyit egy fél év alatt összesen nem láttam itt.
És képzeljétek el, Georgetownban lakik egy fél lengyel- fél magyar házaspár, akik régen ugyanabban a faluban laktak, ahol én lakom Magyarországon, és már nagyon régóta ismerjük egymást éééééés találkoztam is velük! Azért elég vicces, hogy fél magyarok fél lengyelek, Magyarországon egy faluban laktunk és Malajziában találkozunk... Nem rossz XD
Itt is vagyunk:

Ezen az estén vonultak végig az emberek a "kis" szentélyt húzva, megáldva mindenféle dolgot és imádkozva, kókuszttörve... A kókusztörés egy ilyen hagyomány az indiaiaknál... meg amúgy egy csomó ilyen dolog. Az indiaiak amikor kérnek valamit az istenüktől, cserébe megígérnek valamit neki. Például sok férfit és nőt is lehet látni leborotvált fejjel, mivel azt mondták, hogyha megkapják azt, amit kívántak az istentől, cserébe ők megteszik ezt... ilyen a kókusztörés is, csak hát olyan több ezres számmal... Én is törtem kókuszt, tök poén volt :D :D
A törés alatt azt kell érteni, hogy odavágják a földhöz :)
Ez után visszamentünk a szállóba, majd másnap Ipohba és végül következő nap hazabuszoztunk Kuantanba... ennyi volt, de nagyon nagyon élveztem!

Bye!

Not fair

Most vagyok kint fél éve, tehát most vagyok félidőnél...
Majdnem mindenkinek volt már itt valami családtagja vagy barátja, csak nekem nem. Nem hittem volna, hogy ennyire fontos lenne nekem, de igazán örülnék ha valaki ide tolná a képét... =S
Olyan jó lenne úgy körbevezetni valakit Malájziában, mintha az otthonomat mutatnám be. Megmutatni a kedvenc kajáimat, a legjobb helyeket, jó fej embereket. Kicsit elbüszkélkedni, elbeszélgenti élőben magyarul!
Persze túlélem, ha nem jön ki senki sem, de néha tök szarul tud esni. Nem fair...
Látom az embereket dicsekedni, látom őket irigykedni, de én egyik sem vagyok a kettő közül, sem dicsekvő, sem irigykedő... csak bámészkodó...
Na persze, irigykedő vagyok arra, hogy vannak irigykedők a közelben és nem hozzám tartoznak.
Emberek, látogasson már meg valaki! Csak egyszer fogok itt élni egy évig, csak most tok ingyen szállást garantálni! Gyerünk, hopp... egy, két, há... !

=(

Hiányoztok, és tényleg nagyon szeretném bemutatni az életem itt nektek :(

Csáó... :(