Hoppá

Emberek találtam netet a ház előtt, viszont itt meg áram nincsen, úgyhogy mindig lemerül a laptopom XD
De nem gáz... mostantól elkezdek pótolni :D:D
Nah csáó =)

Képek 2

--->

***

***

***

***

***

=)

Tábor utáni napok

Szerdán sajnos suliba kellett mennem. Vagyis dönthettem, hogy akarok e suliba menni vagy nem, de nem akartam állandóan lógni, úgyhogy azt mondtam, hogy ok. Suliban semmi érdekes nem történt. Hazaérkezve meg újra csak a hétköznapi unalomba csöppentem.
Csütörtökön Mira lusta volt suliba menni, úgyhogy reggel felébredve csak megkérdezte, hogy én akarok e menni vagy sem, de ekkor már persze nemet mondtam és folytattam édes álmaim. Délután viszont átjött hozzám Robin (német). Úgy volt, hogy csak egy kis időre jön át, de végül kb. 22-23-ig ottmaradt nálunk. Hülyültünk jó sokat, ami egész jól esett. Ami a másik hasznos dolog ebben, hogy anyuka megismerte őt, szóval tudhatja, hogy normális, jó fiú, nem pedig vmi vandál, így talán később jobban eleged vele valahova.
Pénteken semmi különös nem történt. Suli, majd shopping a családdal az egyik plázában, majd késő esti vacsora ott,s közben még apuka is visszaérkezett KL-ből.Hazaérkezve csak alvásra maradt energiám.
A szombat baromi jó napnak bizonyult. Először elmentünk a városba a családdal Baju Kurung-ot keresni Hari Raya-ra. Baju Kurung a női népviseleti ruhának a neve, Baju Malayu a férfi népviseleti ruhának, Hari Raya pedig 1 hónapos ünnep és egyben a böjtölés végét jelenti. Minden évben családonként ugyanolyan színű ruhát kell viselniük, de évenként változik a szín. Ebben az évben a mi családunknak lila színű ruhát kellett viselnie, aminek örültem, mert szeretem a lila színt. Sok órás keresgélés után, találtunk egy megfelelő ruhát, majd egy órás késéssel, de elindultunk a partra (TC). Az AFS-es diákok egy jó kis bbq-t rendeztek a parton, amire engem is meghívtak, én meg meghívtam Mirát. A fiúk ástak egy gödröt a homokban, majd megpróbáltak tüzet éleszteni, de nem jártak sok sikerrel. Fiúk alatt Mubarak-ot és Paul-t értem. Hogy ki az a Paul? Hát fogalmam sem volt róla. Tisztára úgy nézett ki mint egy fekete, kb. mint Mubarak, és az angolja is tök hibátlan volt, úgyhogy gondoltam lemaradtam valamilyen új AFS-es arcról. Ráadásul fekete vicceket mondtak Mobsy-vel (Mubarak) együtt. Amúgy viszonylag magas is, ami az itteni fiúkra nem jellemző, úgyhogy tényleg azt hittem, hogy nem ide valósi, de amint kiderült tévedtem. Annak ellenére, hogy helyi srác, öleléssel köszönt, mint általánosan az AFS-esek egymást. Beszélgettem vele egy kicsit, és kiderült, hogy helybéli, nálam egy évvel fiatalabb (idősebbnek néz ki nálam), és indiai, de amint a nevéből kiderül, keresztény. Jó arcnak tűnt, dumáltunk egy kicsit, összebarátkoztunk. A rossz hír az volt, hogy elkezdett esni az eső, viszont volt egy kis kuckónk a közelben, ahol igazából mindenféle roncsot és csónakot tároltak, ahol meghúzhattuk magunkat. A nehezebbik feladat az volt, hogy hogyan vigyük át az általam felélesztett tüzet a fedél alá. találtunk egy félbevágott hordó szerűséget, amit kirángattunk a menedék közepére, majd kézzel, homokkal és egyéb trükkökkel kikapartuk a széndarabkákat az üregből és áttettük a hordóba, majd egy kis idő mulva elkezdtünk sütögetni. Tiszta túlélő tábor... =D
Mivel megszomjaztunk, Robin, Mira, egy japán, lány cserediák, Aoi meg én, elmentünk a 10 percnyire lévő mekibe innivalóért. Megint megszívtuk, mivel eszméletlen hosszú volt a sor, de végülis elhülyültük az időt. Egy nő végigment a sorokon, előre elkérni a rendelést, hogy egy kicsit gyorsítsa a haladást. Mi már előre eldöntöttük, hogy veszünk 10 cola-t, 5 narancslevet és 5 sprite-ot, amit Robin el is mondott a nőnek. Miután átvettük a kis papírdarabkát, feltűnt, hogy be van karikázva 5 sült krumpli, ezért megkérdeztem a többieket, hogy miért, de persze ők sem tudták. Annyit mondtak, hogy biztos valami akció, vagy valami a hosszú várakozásért cserébe, úgyhogy nem foglalkoztam tovább ezzel a kérdéssel és nem olvastam végig a listát… Rosszul tettem.
30 perc után sorra is kerültünk, és másik 10 perc után ki is szolgáltak, aminek nagyon örültük, de vártuk az 5 spritot, ami nagyon nem akart megérkezni. Aztán 10 perc újabb várakozás után rászántam magam, hogy megnézzem a listát, és kiderült, hogy a nő félreértette Robint, és nem 5 sprite-ot, hanem 5 sült krumplit karikázott be. Nem volt se türelmünk se időnk ezzel foglalkozni, úgyhogy inkább visszasétáltunk 15 üdítővel és egy kis körettel a táborhelyünkre. Mire megérkeztünk, végre megszakíthattuk a böjtölést, és a husik is készen lettek, úgyhogy nekiláttunk zabálni. Nagyon finomra sikerült minden. =)
Végül páran megmártóztak a tengerben, zenét hallgattunk, táncolgattunk, majd gitároztak páran, beszélgettünk, majd hazamentünk…Mielőtt hazaindultunk volna, megpróbáltam megkeresni a papucsom, de egyszerűen nyoma veszett… Mivel apuka már úton volt, és nem igazán akart fizetni parkolójegyet 5 másodpercért, sietnünk kellett a kocsihoz, úgyhogy úgy döntöttem papucs nélkül távozom…
(Persze szóltam mindenkinek, ha megtalálják, hozzák el, és így is lett, úgyhogy már megvan a papucsom.)
Azért még megemlítenék valakit, egy fél indiai, fél kínai srác, a neve Shak, és fogalmam sincs milyen vallású. Egész helyes srác, csak túl alacsony... De ő is nagyon jó arcnak tűnt.
A lényeg, hogy mindannyian nagyon jól éreztük magunkat aznap este.

Következő nap, Paul felhívott, és már nem is tudom hogyan kezdődött a beszélgetés, de végül nagyjából két órát beszélgettünk, és onnantól kezdve majdnem minden nap. A jó ebben az, hogy ő hív engem, nem én őt, úgyhogy nekem olcsó, ő meg gazdag…Csak vicc, persze megkérdeztem, hogy nem túl drága mulatság e, ez neki, és ő mondta, hogy egyáltalán nem.

Az ez után következő 5 hétköznapon semmi különös nem történt. Iskola- otthon- böjt, iskola- különóra- kaja… ez a két verzió volt.

Egy időre ennyit rólam... De ezek már jajj de nagyon régen történtek... =S

Tábor

Szerencsére nem kellett korán kelni a tábor miatt, mivel a szülinapi party miatt elég későn feküdtem le. Volt bőven időm aludni, zuhanyozni, összepakolni…Bepattantunk a kocsiba és elvittek a megbeszélt találkahelyre, ott kiraktak és elhúztak =) . Végre nélkülük! Sokan már ott voltak, úgyhogy csatlakoztam hozzájuk. Három vagy négy kocsival mentünk le Sungai Lambing-ig, ahol én már voltam, ugyanis kiderült, hogy ez az a falu, ahol 2 héttel azelőtt voltunk (múzeum, bácsikánk boltja, fodrászat). Meglepődtem, amikor megérkeztünk, és észrevettem, hogy tudom, hogy hol vagyunk. A szállásunk teljesen megfelelő volt. A zuhanynál volt meleg víz <3, a wc-k közül meg választhattunk, hogy angol wc-t vagy malájt akarunk. (Nem volt nehéz döntés.) Egy rövid ideig ismerkedtünk a lakhelyünkkel, végig hülyülve, énekelve, majd elvittek minket ebédelni a faluba. Állítólag ott csinálják Pahang tartomány egyik legjobb tésztás kajáját. Tényleg nem volt rossz, de nekem jobban ízlik a budaörsi Auchan Thaiföldi éttermének a tésztája. Visszamentünk a szállóba, ahol volt kínai karaoke, amiből senki semmit sem értett, de jót röhögtünk rajta. Eszméletlen nyomiii! XDAmúgy ha már itt tartunk, felsorolom kik is voltak ott:

- Vicky (Ausztria)
- Leonie (Német)
- Saba (Német)
- Robin (Német)
- Anna (Olasz)
- Martina (Olasz)
- Mubarak (Nigéria, Hong Kong)
-Elise (Francia)
- Elise itteni maláj nővére, akinek túl bonyolult neve van
- Steven (Kína)
- Anita (Magyar)

Ami még fontos, hogy ugyebár még tart a ramadan, de a tábor ideje alatt senki sem böjtölt közülünk.

Mivel karaokezni nem tudtunk, tekintve a szerény kínai tudásunkra, inkább csak énekeltünk mindenféle dalokat a mikrofonba. Miután a dalokból is kifogytunk, inkább csak zenét hallgattunk a telefonokról, amiket persze a mikrofon elé tettünk, hogy hangosabban szóljanak. Vicky és Anna nagyon aktívak voltak, úgyhogy táncoltak nekünk, ha azt táncnak lehet nevezni… =D
Aztán Mubarak kitalálta, hogy játszunk egy játékot, aminek a lényege, hogy egy körben állunk, és valaki a kör közepében van, és az a valaki kiválaszt egy személyt, odamegy hozzá és azt mondja, hogy: nagyon-nagyon szeretlek, szerelmes vagyok beléd, és ha te is szeretsz, kérlek, mosolyogj nekem… a kiválasztott személynek pedig nem szabad nevetnie, és azt kell válaszolnia, hogy: én is szeretlek, de sajnálom, nem mosolyoghatok. Persze mind ezt angolul. Az első fél órában nagyon vicces volt, és csináltunk is pár videofelvételt a mosolyogni vágyó fejekről, de aztán elég unalmassá vált a játék.
A vacsora házilag készített kínai kaja volt, disznóhúsból. Azt viszont elfelejtették, hogy Mubarak és Elise tesója muszlimok és ők bizony nem esznek disznóhúst. Nekik hoztak a faluból csirkét, és ők jártak jobban, mivel a disznóhús, az ő szótárukban nagyjából ehetetlen disznózsírt jelentett.
Azt hiszem egy kis magyarázattal tartozom, hogy Malajziában, miért kínai karaoke és kínai kaja van. Ugyebár ahhoz, hogy afs-es diák legyél, elég nyitottnak kell lenned minden újdonságra. Na, most ez ugyanígy érvényes arra, ha nem diák vagy, hanem például szervező. A malájok nem ép nyitott emberek, semmilyen tekintetben sem, úgyhogy ők nem igazán vesznek részt ilyen programokban. A maláj AFS többnyire kínai, és néhány indiai tagból áll. Elvétve természetesen akadnak malájok is, mint például néhány „őrangyal”, de az ő feladatuk elég minimális. Tehát azok az emberek, akik szervezik nekünk a dolgokat, majdnem mindannyian kínaiak, így kínai programokat is szerveznek. A táborban kínai volt a karaoke, kínai volt a kaja, és megtanultam pár kínai szót is, Steven-nek köszönhetően, mivel ő meg nem tud angolul. A közösségi programok, amiket kipróbálhatunk a következőek: részt venni kínai operában, megtanulni az Oroszlán táncot, ami szintén egy hagyományos kínai tánc, és ha tudunk játszani valami hangszeren, akkor csatlakozni az itteni kórushoz vagy ilyesmihez. Persze örülök, hogy megismerhetem a kínai kultúrát is, de azért nem tartom túl jónak azt, hogy Malajziában semmi olyan programot nem találnak ki,ami a Maláj kultúrához kapcsolódik.

Vacsi után lezuhanyoztunk, átöltöztünk pizsamába, majd természetesen csöndben összegyűltünk a közös teremben, miután a felnőttek elaludtak. Beszélgettünk még pár órát, és végre úgy tudtunk beszélgetni, mint ahogy általánosan szoktunk, tabuk nélkül. Nem kellett vigyázni, hogy hoppá, mit fognak gondolni rólam, ha ezt és ezt mondom, vagy megsértem e őket ezzel vagy sem, mivel itt mindenki nyitott és „normális” volt. Nekem nagyon tetszett Mubarak egy monológja a vallását tekintve. Ha visszagondoltak arra, amiket írtam, láthatjátok, hogy bár Mubarak muszlim, hozzáér és megölel lányokat. Megkérdeztem tőle, hogy akkor ez most hogy is van, és elmagyarázta, hogy ő hívő, nem vallásos, és csak azért, mert régen valaki kitalálta, hogy nem érhetnek egymáshoz ellenkező nemű emberek, ő nem fogja ezt követni. A vallása amúgy is azt mondja, hogy szexuális úton nem érintkezhet nőkkel, házasság előtt, nem azt, hogy nem érhet hozzájuk. Persze, kíváncsi voltam, úgyhogy megkérdeztem, hogy ez mondjuk azt jelenti, hogy még sohasem csókolózott, és ő csak nevetett, hogy: hogy a francba ne csókolózott volna? Mondta, hogy természetesen már volt pár barátnője ezelőtt, de nem feküdt le egyikkel sem. Ez érthető. Tehát ő nem imádkozik ötször egy nap, nem jár állandóan templomba, nem öltözködik hagyományos ruhákba, hozzáér sőt sok minden mást is csinál lányokkal, ha ramadan van, böjtöl, nem eszik disznóhúst, és ünnepli a vallásos ünnepeket, de az ostoba hagyományokat nem követi. Ő azt állítja, hogy a vallásnak haladnia kell a korral, mert a vallás lényege nem az, hogy őrizgessük a réges-régen emberek által kitalált hagyományokat, hanem az, hogy higgyünk az istenünkben. A vallásosság megkövetel pár szabályt, de dönthetünk úgy, hogy ezeket megszegjük. Például Mubarak minden évben böjtöl egy hónapot, de dönthet úgy, mint például a tábor idején, hogy megszakítja a böjtölést, és nem igazán foglalkozik azzal, hogy most bűntudatot kéne éreznie vagy sem. Viszont nem eszik disznóhúst és ezt be is tartja, mivel ő így döntött. Ez a fajta felfogás sokkal közelebb áll hozzám, és sokkal szimpatikusabb is, és ami az egészben a legviccesebb, hogy annak ellenére, hogy Mira azt mondja ő nem modern, és ő minden ostoba, őrült babonában és hagyományban hisz, és betűről betűre követi a vallást, ha kérdezek valamit, hogy miért van így, miért csinálja azt amit csinál, nem tud válaszolni rá, viszont ha Mubarakot kérdezem a muszlim vallásról, annak ellenére, hogy sokkal modernebb és nyitottabb felfogású, ő mindenre tud válaszolni. Most ezek után csak egyszerűen egy kérdést tudnék feltenni:

Ki az igazán jó hívő/vallásos ember: az, aki nem követi a szabályzatot, de tudja mi miért van, és mit miért tesz, és tényleg hisz az istenében, vagy az, akinek konkrétan hangyaleheletnyi fogalma sincs arról, hogy miben hisz, vagy nem hisz, de mindent szabályszerűen követ, mert így tanították/nevelték?

Mindenki döntse el maga.

Ja, és még egy érdekesség, hogy annak ellenére, hogy Mubarak muszlim, hisz az ufókban. =D

Na szóval egy jó kis beszélgetés után, mindenki megéhezett, de szerencsére pont abban a teremben tárolták a másnapi (vagyis aznapi) reggelit. Toast kenyér, mogyoróvaj krém, kókusz lekvár, kakaó, nescaffee és még egy csomó minden. Főleg a mogyoró krém és a kókusz lekvár fogyott a toast kenyérrel együtt… ;)Végül jó későn ágyba zuhantunk.

Hajnali 4-5 körül már kelni is kellett, mennünk kellett a Rainbow (szivárvány) vízeséshez. Ez a vízesés arról híres, hogy reggel/délelőtt, ha valaki a vízesésnél tartózkodik, mindenfelé szivárványt lát. A másik érdekesség benne, hogy nem alakítottak ki hozzá semmilyen mesterséges környezetet, meghagyták teljes eredeti valójában. Mivel a dzsungelben található ez a hely, természetesen nem könnyű megközelíteni. Először is felpattantunk egy dzsipre, aminek nyitott volt a hátulja, és padok voltak benne, majd egy gyors indulással belevágtunk a túrába. Az indulás gyors volt, mint ahogy az út is, mivel a sofőr nem sajnálta taposni a gázt, amit mi persze élveztünk. Mubarak készített is egy negyedórás videofelvételt arról, ahogy száguldunk és sikítozunk… =D És közben még arra is vigyázni kellett, hogy ne csapjon pofán valami bambuszféle, mert az elég éles és fájdalmas tud lenni… XD
Az utat nagyon élveztük, de mint mindennek, ennek is vége lett. Egy folyó partjánál leparkoltunk, kezünkbe adtak egy-egy botot, papucsot vettünk és végül elindultunk. Figyelmeztettek minket, hogy a folyóban sok pióca él, úgyhogy legyünk óvatosak. Ezzel a hírrel nem igazán nyugtattak meg, de bátran én is átgázoltam a folyón, mint ahogy mindenki. Szerencsénkre egyikünk se találkozott piócával, amit szinte el sem akartak nekünk hinni, mivel eddig akárhány csoporttal jöttek, mindig voltak áldozatok. Az egy órás dzsungelséta alatt sok mindennel találkoztam, pl.: hüvelykujjnyi méretű hangyákkal, és mutatóujjnyi nagyságú darázsfélékkel is, és persze a kéttenyérnyi méretű félelmetes lepkékről nem is beszélve… sőt még egy kígyót is láttunk, de nyugi, épp elég messze volt. Madárcsicsergés helyett majomüvöltéseket hallottunk. Nem volt egyszerű a terep, volt ahol csak kötél segítségével tudtunk le/felmenni. Egy óra kutyagolás után megérkeztünk a várva várt vízeséshez. Gyönyörű látvány volt az biztos. A víz szitálva zúdult le a magasból, egy kisebb tóba, tele sziklákkal. Először csak lepihentünk a sziklákon, a tóparton, megfigyelve a környezetet. Meglepetésünkre nem csak halakat és kisebb rákokat, hanem igazi, óriási teknősöket is láttunk. Teljesen más érzés természetes környezetükben, szabadon látni ezeket az állatokat, nem pedig egy boltban, aquariumban, vagy állatkertben. A pihenő után úgy döntöttünk kipróbáljuk milyen teknősökkel úszkálni a vízesés alatt, hideg vízben, úgyhogy nekivetkőztünk és elindultunk először csak óvatosan a partmentén. Elértünk a vízesés alá majd miután már úgy is csurom vizesek voltunk, bemerültünk a vízbe. Szivárványt nem igazán láttunk, mivel sajnos felhős, de természetesen nagyon meleg napunk volt. A pancsolás után kiültünk száradni és enni egy kis bögrés levest.
A visszaút hosszú volt és fárasztó, de persze élveztük azt is, mint ahogy mindent, ha együtt vagyunk. A dzsippel egy másik útvonalat választottunk hazafele, hosszabb volt és kevésbé buckás, de annál gyorsabban tudtunk száguldani. Itt is nyugodtabbak voltunk, mint hajnalban, de azt hiszem ez érthető.

A délután nem volt olyan energetikus, mint előző nap, de persze elöttük az időt, mint mindig.
Ez az este kicsit hosszabb alvást igényelt, ez azt jelenti, hogy aludtunk nagyjából 3 órát.
Egy újabb hajnali keléssel elindultunk hegyet mászni hajnali 4-kor. Azért volt szükséges hajnalban indulni, mert napfelkeltét mentünk nézni, a baj annyi volt, hogy 2 órás meredek és fárasztó hegymászás után, felhős volt az ég, szóval napfelkeltét nem láttunk. De se baj, mindenki élvezte az utat két haldoklás közben… =)

Délután már indultunk is vissza, de most együtt busszal, ami az elején érdekes, majd fárasztó és unalmas volt. Természetesen itt is megbámultak, leszólítottak minket, de ehhez már hozzászokhattunk. Megérkezve Kuantanba mindenki hívta a családját, és hazaindultunk. Ez azt jelentette számomra, hogy attól a pillanattól kezdve újra koplalnom kell.

Csáó

Kimaradt a szülinap előtt

Sziasztok!

Most a suli könyvtárában lopom a tanárok internetét, úgyhogy pótlok egy keveset :)

Közben küldtem sms-t az afs-es őrangyalomnak, aki hajlandó volt másnap válaszolni nekem, majd miután én rögtön válaszoltam, ő egy héttel később sem válaszolt. Erre megint írtam neki, hogy tényleg kéne beszélgetni, úgyhogy találkozzunk. Ez már nem volt olyan aranyosan megfogalmazva. Pár nappal később hajlandó volt felhívni, és azt mondani, hogy elvisz vacsorázni. Szerencsésen pont szeptember 2.-át választotta ki (elfelejtette, hogy az a szülinapom). Azt mondta, este hétre értem jön kocsival, ehhez képest nyolckor hívtam fel, hogy akkor van e találkozó és mondta persze 5 perc (25 perc) és itt van. Végül sikeresen megérkezett… Először elmentünk egy másik őrangyalhoz, aki egyben fogadó anyuka is. Nála egy francia lány, Elise, lakik. Nem épp az a fajta ember, akit annyira szeretnék, de végülis aranyos és semmi rosszat nem tett, úgyhogy teljesen megvagyok vele. Így négyen elmentünk valószínűleg Kuantan egyik legdrágább helyére, ahol isteni sütiket és koktélokat (alkohol mentes) lehet kapni. Mivel a szülinapom volt, engem meghívtak, szerencsére. =D Közben megbeszéltük, hogy mi nem tetszik, mi tetszik a családban, Malajziában és úgy összességében hogyan látom a dolgokat. Elmondtam a véleményemet a dolgokról, a problémámat az apukával és úgy tűnt egészen megértettek, bááár nem vagyok benne teljesen biztos. Először nagyon úgy fogták fel, hogy utazgatni akarok egyedül Malajziában, de nem erről volt szó, hanem arról, hogy egyedül szeretnék elmenni például vásárolni, de csak Kuantanon belül. Mondjuk persze az utazgatásnál se ellenkeztem, de valószínűleg még túl korai ilyenért reklamálni. Megkérdezte tőlem az őrangyalom, akinek amúgy jut eszembe, nagyon vicces neve van (olyasmi, mint valami gyógyszer): Anti Azrin, megkérdezte, hogy lenne e kedvem utazgatni, ha lenne rá lehetőségem… Mondtam, hogy persze! =) Aztán meg kiderült, hogy szeptember 6-tól 3 napos afs tábor lesz, a Kuantani cserediákok számára. Amúgy a legtöbb cserediák Kuantanban (Pahang tartomány) van. Ez körülbelül 10-12 diákot jelent. Végül abban maradtunk Anti Azrinnal, hogy megpróbál beszélni az apukával, de azóta már lassan egy hónap eltelt, és semmit sem tett, még csak életjelet sem adott magáról… afs…

A szülinapomról meg elfelejtettem mondani, hogy Mubarak és Anna megvicceltek, egy rakat öngyulladós gyertyával a tortámon. Nagyjából 10x próbáltam meg elfújni az összes gyertyát, és amikor már úgy tűnt sikerült, fél perc és újra meggyulladtak -.-’ . Ok, vicces volt, na de azért hányszor lehet próbálkozni?? =DDDe legalább jó lett a hangulat, miután mindenki kiröhögött. Ha jól tudom Mubarak még egy nyomi videofelvételt is készített… Szerencsére még nem volt esélyem megnézni!

Ja, az öcsém meg nem tudom milyen oknál kifolyólag a szülinapom előtt egy héttel már elkezdte énekelni a happy birthday-t és a szülinapom után egy héttel még mindig azt énekelte…

Közben eszembe jutott az is, hogy mi is történt az előtte lévő hétvégén. Egyik nap elmentünk egy régi, de nagyon csinos rendezett kis faluba. Hegyek közt van, nagyon szép helyen. Az egyik bácsikánknak (a kétezer közül) van ott egy kisebb boltja. Elmentünk, meglátogattuk a bácsikánkat, majd elvittek egy múzeumba. Tök modern és szép épület volt, rendezett kerttel, és egész tiszta. A falu végén volt, úgyhogy nem kellett sokat utaznunk. Igazából a múzeumban konkrétan semmi különlegeset nem lehetett látni. Volt egy két régi gép, és bemutatták a bányákat, meg hogy hogyan dolgoztatták az angolok a malájokat, de mivel nincs valami hosszú történelme Malajziának, semmi olyat nem láttam, amit otthon a legcsóróbb múzeumban ne tudnék megnézni. Ami érdekesebb, hogy még a múzeum épületébe való belépés előtt is le kell venni a cipőnket, és mezítláb kell közlekednünk.
Aztán mivel sok felesleges időnk volt, és a faluban van egy jó kis fodrászat, ahol tényleg nagyon jól dolgoznak, és nagyon olcsón, az egész család elment hajat vágatni. Nagyjából 10 emberre annyit fizettünk, mint otthon egy emberre. Mirával mi is befizettünk egy körre. Először életemben beültem egy olyan buborék cucc alá, ami eszméletlen forró, és gőzölög. Tudom, ezt most nagyon jól elmagyaráztam, de fogalmam sincs mi ennek a neve. A lényeg, hogy utána nagyon selymes volt a hajam =). Mira vágatott is a hajából, de én a múltkori baleset után, inkább kihagytam ezt a lehetőséget. Aztán még aznap haza is jöttünk.

Bocsiiiika

Sziasztok!

Nagyon sajnalom, hogy mostanaban nem irtam, de a gyerekeknek hala, nincs internetem otthon, ugyanis eltortek az usb-t. Hurrra!
Most egy internetkavezoban vagyok, de nincs sok idom, ugyhogy nem irok most semmi erdekeset.
Lesz mit potolni az biztos...
2 het mulva beszerelik otthon a wifit, ugyhogy majd irok sokat igerem! Es msn-re is tobbszor fogok feljonni!
Osztalynak kuldok egy taki fele bocsiiiiiit lilatorpevel =))

Udv mindenkinek!