Sziasztok!
Bocs, hogy az utóbbi 3 napban nem jelentkeztem, sajnos nem volt rá időm és energiám. Viszont most megpróbálom összefoglalni mi is történt velem. Lehet egy kicsit össze vissza lesz, úgyhogy bocsika.
Kedden egy nő jött értünk kocsival, hogy bevigyen a suliba. Mindenki néninek szólítja. Ez itt ilyen szokás, hogy minden felnőtt nagynéni és nagybácsi. Bepréselődtünk 7-en egy kocsiba és elindultunk a suliba. Szerencsére aznap a kínai féle egyenruhát viselhettem, ami egy térdig érő szoknya és rövidujjú ing. Sokkal kényelmesebb, és kevésbé meleg, mint a másik. Amikor megérkeztünk szerencsére még nem volt túl sok ember a suliban, úgyhogy nem tudtak annyira megbámulni. Bementünk a prefektusi szobába, mert amint kiderült számomra, Mira egy prefektus. Na most itt minden reggel, az egész suli számára gyűlés van. Beállnak az osztályok, a tanárok kiállnak a színpadra vagy a felső folyosóra, és mikrofonba prédikálnak ezt azt. Na ez elég szenvedős számomra, 1 mert úgyse értem, 2 amúgy is lekakkantom, 3 mert mindenki engem bámul, de persze azért jókislány módjára, szótlanul (kivel is tudnék beszélni, milyen nyelven?) , végigállom az egészet. Ezek után leraktuk a táskát az osztályba, és átmentünk füzettel tollal a fizika terembe. A fizikából legalább a számolásokat és a képleteket értem. Mondjuk le vannak maradva hozzánk képest, pl.: ők csak most tanulják a Boyle törvényt... Azért elég furcsa angolul tanulni a definíciókat. :D Aztán végiguntam a napot, egyik órán majdnem elaludtam. Szünetekben oszttársak mindig kérdezősködnek, ismerkednek, tanulják a magyart és a németet, mivel kiderült, hogy valamennyire tudok németül, és németország az egyetlen, amiről még úgy hallottak is, németül is meg akarnak tanulni tőlem, ami elég lehetetlen vállalkozás. Nem tudom mondtam e már, hogy itt nem szabad az iskolába se telefont, se kamerát, se semmilyen elektronikai eszközt bevinni, de ebben én nem tekintem magam érintettnek, nálam mindig van mobil, és lesz is. Amúgy az osztálytársakat végülis kedvelem. Kicsit őrültek, kicsit gyerekesek, de kedvesek, aranyosak velem. Kiderült, hogy másnap délután, a suliban valami + program van, amihez kéne venni valami melegítőcucc féleséget. Most gondoljatok bele, hogy 120 fokban még hosszú melegítőnacit kell hordanotok, szerintetek ez normális?!? Elég para, de ők bírják. Nekem azért néha nehezemre esik. Szóval miután hazajöttünk, megkajáltunk, segítettem Mirának a matekházijában, majd úgy volt, hogy megírom a blogom, de 2 okot is tudok mondani, hogy miért nem tettem meg:
1) mert itt volt a bátyánk és ő használta az internetet
2) mert nagyon fáradt voltam és elaludtam
hogy ki melyiket fogadja el jobban, az nekem mind1. :D
Végül Mira ébresztett, hogy megjött az anyuka, és még gyorsan el kell mennünk a városba melegítőt venni, mivel mindjárt bezárnak a boltok. Nagyjából 21:30 lehetett (igen, elég sokat aludtam...) Mondjuk azért nem szeretek itt nappal aludni, mert úgy kelek fel, mintha egy forró fürdőből jönnék ki. Gyorsan felöltöztem és szaladtam le a kocsiba. Bementünk a városba, megvettük az első nacit, ami jó volt rám (elég ocsmány, de itt kb mindenki lekaksizza, hogy milyen ruhát viselsz). Ezek után már nem kellett sietnünk, úgyhogy elmentünk egy étterembe. Az étterem alatt nem kell puccos dolgot elképzelni. Olyan mint egy nagy büfé, ahol kiszolgálnak és le tudsz ülni. Valami chicken chops nevű kaját ettem. Ez most nem volt épp valami malájos, de csípősnek csípős volt ez is. Amúgy elég finom volt. =)
Kajálás közben eleredt az eső, de nem úgy mint nálunk. Ez olyan eső volt, ami 2 perc alatt bokáig érő vizet csinál. Ez még nem is volt gond, csak sajnos dörgött is. Utálom ha dörög az ég (ezt egyesek elég jól tudják rólam... =S ) Anyuka gyorsan elment a kocsiért és minél közelebb próbált jönni az étteremhez. Öcsi, hugi meg én kifutottunk a tető alól és gyorsan beszálltunk a kocsiba, de ennyi idő pont elég voolt ahhoz, hogy bőrig ázzunk. Anyuka megparancsolta, hogy ha hazaértünk, mossuk meg a fejbőrünket, mivel ráesett az eső. Lehet csak én vagyok tudatlan, és ez otthon is így van, lehet nem, de azt mondták azért kell ezt tenni, mert különben belázasodhatunk az esőtől. Nem igazán értettem miért, hogyan, de azt tettem amit mondtak. Végül elég későn értünk haza, úgyhogy rögtön ágyba bújtunk.
Másnap reggel megint kelés volt. Sajna ez baju kurung-os nap volt (a maláj egyenruha, ami nagyon hosszú és nagyon meleg), és még a melegítőnacit is elraktam a táskámba. Reggel ugyanaz a reakció fogadott, talán egy kicsit kisebb mértékben. Még mindig odajöttek ismeretlenek köszönni, bemutatkozni, még mindig néztek, mosolyogtak, rámköszöntek, beszóltak... de talán már nem annyian mint előző reggel. Szerencsére ma sem kellett kiállnom a színpadra bemutatkozni (mivel még első nap megígértette velem az igazgatóhelyettes, hogy egyik nap be kell mutatkoznom). Az osztályban ugyanaz volt, mint előző nap. Tanítgattuk egymást a nyelvekre, beszélgettünk, kérdezősködtek... A legjellemzőbb kérdések:
- Mi a neved? Teljes neved?
- Honnan jöttél?
- Hol van Magyarország?
- Hány éves vagy?
- Milyen nyelveket beszélsz?
- Miért választottad Malájziát?
- Hogy tetszik Malájzia?
- Hogy tetszik a suli?
- Van e pasid vagy Siva a pasid?
- Mi a telefonszámod? Megadod? (az egyszerűség kedvéért, hogy ne zaklassanak, mindenkinek azt hazudom, hogy csak magyar számom van...)
- Mi az msn címed?
- Miért vagy szőke?
- Miért kék/szürke a szemed?
- Milyen kajákat ettél itt?
- Tetszik e a maláj kaja?
- Hogy bírod a meleget?
- Magyarországon kell sulis egyenruhát viselni?
- Mo.-n lehet mobilt vinni a suliba?
Bla- bla- bla...
De ilyen kérdések is elhangzottak:
- Európa szép város?
Vagy mutattam fényképeket:
- Hogyhogy ennek az embernek fekete a haja? Azt hittem Magyarországon mindenki úgy néz ki mint te (azaz szőke haj, szürke szem).
Szóval, nem túl jártasak Európa terén. Sőt elég durván tudatlanok. Úgy gondolom, vagyis úgy tapasztalom, hogy (bár magyarországon is vannak hülyék) sokkal tájékozottabbak vagyunk a világ dolgaiban mint ők, ami szerintem elég fontos. Amerikát talán még úgy ahogy tudják milyen, mivel látják a filmekben, de Európáról amint kiderült sokan azt sem tudják micsoda.
A lényeg, hogy a suliban délelőtt semmi érdekes nem történt. Igazából délután sem, bár volt ez a nem is tudom minek nevezhetem dolog. :D
Mira lepasszolt Sivához (amúgy azért kérdezik meg, hogy a pasim e, mert kb ő az egyetlen ember, akit jobban ismerek, és sokat beszéltem vele, és suliba néha odajön dumálni, ami tök jól esik, mert amúgy nem igazán tudok kivel így bármiről beszélgetni, és aznap lementem vele kajálni a büfébe... wow... náluk ilyet ritkán látni, mert akik járnak azok se mutatkoznak együtt...)
majd vele beültünk egy terembe. Ott voltunk egy óráig, amiben beszélgettünk az emberekkel és a változatosság kedvéért nyelveket tanultunk.
Majd ezek után Siva visszapasszolt Mirához és beültünk egy másik terembe, ahol 1 fajta csomókötést tanultunk 1 órán keresztül. Ezt se tartottam épp épeszű dolognak, de hát ez van. Igazából semmit se csináltunk, csak beszélgettünk a lányokkal és jéé vajon mit csináltunk?? Nyelveket tanultunk, juppí...! :D Majd ennek is vége lett, és kimentünk a suli terére, ahol Mira elhülyült a barátaival, hozzám pedig odajött egy tök aranyos csaj, akivel egyik nap már beszélgettem, és mivel emlékezett rá, hogy szeretek kosarazni, szerzett egy kosárlabdát és felajánlotta, hogy játszik velem. Tényleg nagyon jól esett ez a gesztus, főleg, hogy ez a lány tényleg nagyon kedvesnek tűnik. Rajta valahogy nem azt látom és nem azt érzem mint a többieknél, hogy azért vannak velem mert kergeti őket a feltűnési viszketegsék, hanem csak egyszerűen barátkozik, és ez valami hihetetlen jól tud esni. Úgyhogy odaszóltam Mirának, hogy átöltözök és játszok egy picit. Elmentünk a pájára, ami betonból volt és full napon. Lehetett 1000 fok, a beton pedig az edzőcipőn keresztül égette a talpam. Végül játszottunk egy kicsit. Nem volt vmi ügyes, bár én se remekeltem. Elég idegesítő volt amúgy, hogy ezt is mindenki végig bámulta... Fúú az nagyon rossz érzés volt. Miután elfáradtunk, leültünk egy árnyékos helyre beszélgetni és persze nem volt 5 perc nyugtom sem, odajött 4 ismeretlen csaj beszélgetni. Azt hittem 13 évesek, de kiderült, hogy 17. Megkérdezték voltam e itt discoban, és h szeretem e a discot. Meglepődtem, hogy itt egyáltalán van disco, és mivel a lányok muszlimok voltak fejkendővel, azon is meglepődtem, hogy ilyet kérdeznek. Fejkendős, apáca, discopicsák? ez valami új volt számomra. Nehezemre esik ezt elképzelni...
Majd értünk jött Mak su, a nénikénk, a bácsikánk, akit kiengedtek végre a kórházból, és Haikka, a kisfiúk. Hazajöttünk, megkajáltunk, de rögtön utána, sőt még közben, kitalálták, hogy menjünk el KFC-be. Azt hittem megpukkadok a kajától, de nem mondhattam nemet egy olyan ajánlatra, hogy valami nemzetközi ételt vegyek a számba. Szóval bólintottam rá, átöltöztem és el is indultunk. Egy jó hosszú út után, mire megérkeztünk volna a KFC-be, Haikka bekaksizott, úgyhogy elmentünk hozzájuk pelust cserélni. Szerencsére ők a városközpontban laknak. Kint vártunk a kocsiban vagy 20 percet, mire elkészültek, eközben néztem ki az ablakon és néztam a macskákat. Volt vagy 5-6 darab. Ez még rendben is volt, a para ott kezdődött, amikor a macskák kicsit odébb vonultak, előjöttek a patkányok, megismétlem PATKÁNYOK. Bazz, akkora volt egy patkány mint a fejem. Majdnem akkora mint egy felnőtt macska. Először kb. nem hittem a szememnek, aztán wááá elszörnyedve néztem, ahogy rohangálnak. Végül elkészültek, és elindultunk kfc-be, de közben kitalálták, hogy menjünk el moziba a hp6-ra...
Most sajnos mennem kell, mert holnap suli, és anyuka elküldött aludni mivel 23:00 van. Úgyhogy jó éjt! Holnap folyt köv.
30 július 2009
27 július 2009
Első nap a suliban
Sziasztok!
Túléltem! Nehezen de sikerült végigcsinálnom az első napot a suliban. Reggel kelés, zuhany öltözködés, találkozás az "őrangyallal" és apu visz be suliba. Ez még teljesen rendben is volt. Megérkeztünk és kiszálltam a kocsiból. Na itt kezdődött a baj. Mikor megérkeztem, a többieknek már órája volt, de így is éreztem azt a 2000 valahány szempárt rám szegődni. Kilestek és kiszólogattak az osztályból. Valami rémesen nyomasztó érzés ez. A világon semmi pénzért nem szeretnék híres lenni. Aztán felmentünk a titkárságra. A vicc az, hogy még a tanárok is úgy jöttek oda hozzám, hogy bemutatkozzanak és kezet fogjanak velem. Bozasztó... Végigültem a hivatalos beszélgetéseket, körbevezettek a sulin, ami megint csak egy kisebb tömeget vonzott magam köré. Mutogattak, futottak utánam... Szörnyű...!!! Majd a tanári ebédlőben kajálhattam, amit gondolom megint csak nem sok új diákkal tesznek meg. A vicc az, hogy kb a diri szolgált ki. Gyötrelem... De az igazi kínzás az volt, amikor bevittek az osztályba. Mindenki körémgyűlt, dumálni akart, bemutatkoztak de csak egynek jegyeztem meg a nevét mert csak annyiból áll, hogy Ta, és egy 24 ajtós szekrény a gyerek. Be kell vallanom, amikor azt mondom a saját osztálytársaimra otthon, hogy éretlenek, akkor ezekre nem tudom mit mondjak. De mondjuk itt fiúk lányok is, nagyon gyerekesek és nagyon őrültek. Kicsit úgy éreztem magam, mint a diliházban, de azért mindenki nagyon kedves volt, csak nekem volt nyomasztó ez a tömeg, ez a figyelem, ez az egész cirkusz. Ráadásul a titkárnő megkért arra, hogy holnap reggel álljak ki a suliszinpadra, és mutatkozzak be az egész sulinak, angolul és malájul is. Anyád, már bocsánat. Szóval ha a holnapot nem élném túl, akkor szerettelek titeket. Tudom, hogy mind ezt kedves gesztusnak tartják, és nyalják a popsimat jobbról balról, de jobban szeretem magam tisztítani a dolgaim. Szóval a lényeg, hogy utálom ezt a felhajtást. Remélem egy hét alatt lecseng... :-S
Az órák, amúgy tökre ugyanolyanok, min akármelyik másik suliban. Semmi különöset nem kell elképzelni. Eddig úgy tűnik a matek lesz itt a kedvenc órám, mivel 1. az angolul van 2. azt amúgy is értem.
Suli után Siva megint sms-ezett velem, és mondtam neki h nem szeretek "híres" lenni, erre ő azt mondta, hogy pont emiatt nem beszélhetünk. Nem nagyon fogtam fel a dolgot, de aztán elmondta, hogy azért nem, mert az emberek nem tudják, hogy mi már ismerjük egymást, és ha beszélgetnénk azt hinnék, hogy ő is csak fel akar csípni... pasi logika... ki nem szarja le mit gondolnak a többiek? Ez az egyik a másikra kicsit később jöttem rá, mégpedig arra, hogy Siva a nem túl népszerű emberek közé tartozik a suliban, és mindenki őt baszogatná. Úgyhogy Siva megkért, hogy holnap köszönjek névszerint rá a suliban... Milyen dolgokra jó vagyok mi? " Népszerűséget a népnek, legyél a barátom...! - Népszerű akarsz lenni, legyél a barátom? Ronda vagy és senki se néz rád? Legyél a barátom!" Pfffuuuujjjj emberek! Tényleg idegesít ez az egész. Gondoljatok bele, nem tudhatjátok ki akar igazán megismerni, ki tart tényleg jó fejnek, ki akar tényleg Veled lenni, és mindezt nem azért, hogy híres, népszerű, központi ember legyen...
Most kezdtem el úgy érezni magam, hogy bár körlvesz 2000 ember, tökre egyedül vagyok. Ami a rosszabb volt az egészben, hogy Mirát eddig tényleg nagyon megszerettem, de most volt egy olyan érzésem, hogy ő is bazira csak arra hajt, h központban legyen miattam. Valahol persze érthető, hogy megmutatja, hogy az "övé vagyok", de azért néha túlzásba vitte, amikor pl megkért arra, hogy amikor elbúcsúzunk mert másik osztályterembe megyünk, akkor adjunk egymásnak egy puszit. Jajj, ez olyan európai!
Összeségében mindenki kedves, de tényleg, barátságosak, aranyosak, de nagyon utálom ezt a felhajtást, ami tényleg remélem hamar le fog csengeni.
A nap többi részében amúgy csak itthon voltam. Apuka visszament Kuala Lumpurba dolgozni, majd köv hétvégén jön vissza, Mira alszik mögöttem, család nagyrésze már alszik, amit nekem is kéne mivel 22:20 van, és holnap 6kor kelek.
Úgyhogy megyek is! Majd írok remélhetőleg holnap is!
Pusszi mindenkinek!
Túléltem! Nehezen de sikerült végigcsinálnom az első napot a suliban. Reggel kelés, zuhany öltözködés, találkozás az "őrangyallal" és apu visz be suliba. Ez még teljesen rendben is volt. Megérkeztünk és kiszálltam a kocsiból. Na itt kezdődött a baj. Mikor megérkeztem, a többieknek már órája volt, de így is éreztem azt a 2000 valahány szempárt rám szegődni. Kilestek és kiszólogattak az osztályból. Valami rémesen nyomasztó érzés ez. A világon semmi pénzért nem szeretnék híres lenni. Aztán felmentünk a titkárságra. A vicc az, hogy még a tanárok is úgy jöttek oda hozzám, hogy bemutatkozzanak és kezet fogjanak velem. Bozasztó... Végigültem a hivatalos beszélgetéseket, körbevezettek a sulin, ami megint csak egy kisebb tömeget vonzott magam köré. Mutogattak, futottak utánam... Szörnyű...!!! Majd a tanári ebédlőben kajálhattam, amit gondolom megint csak nem sok új diákkal tesznek meg. A vicc az, hogy kb a diri szolgált ki. Gyötrelem... De az igazi kínzás az volt, amikor bevittek az osztályba. Mindenki körémgyűlt, dumálni akart, bemutatkoztak de csak egynek jegyeztem meg a nevét mert csak annyiból áll, hogy Ta, és egy 24 ajtós szekrény a gyerek. Be kell vallanom, amikor azt mondom a saját osztálytársaimra otthon, hogy éretlenek, akkor ezekre nem tudom mit mondjak. De mondjuk itt fiúk lányok is, nagyon gyerekesek és nagyon őrültek. Kicsit úgy éreztem magam, mint a diliházban, de azért mindenki nagyon kedves volt, csak nekem volt nyomasztó ez a tömeg, ez a figyelem, ez az egész cirkusz. Ráadásul a titkárnő megkért arra, hogy holnap reggel álljak ki a suliszinpadra, és mutatkozzak be az egész sulinak, angolul és malájul is. Anyád, már bocsánat. Szóval ha a holnapot nem élném túl, akkor szerettelek titeket. Tudom, hogy mind ezt kedves gesztusnak tartják, és nyalják a popsimat jobbról balról, de jobban szeretem magam tisztítani a dolgaim. Szóval a lényeg, hogy utálom ezt a felhajtást. Remélem egy hét alatt lecseng... :-S
Az órák, amúgy tökre ugyanolyanok, min akármelyik másik suliban. Semmi különöset nem kell elképzelni. Eddig úgy tűnik a matek lesz itt a kedvenc órám, mivel 1. az angolul van 2. azt amúgy is értem.
Suli után Siva megint sms-ezett velem, és mondtam neki h nem szeretek "híres" lenni, erre ő azt mondta, hogy pont emiatt nem beszélhetünk. Nem nagyon fogtam fel a dolgot, de aztán elmondta, hogy azért nem, mert az emberek nem tudják, hogy mi már ismerjük egymást, és ha beszélgetnénk azt hinnék, hogy ő is csak fel akar csípni... pasi logika... ki nem szarja le mit gondolnak a többiek? Ez az egyik a másikra kicsit később jöttem rá, mégpedig arra, hogy Siva a nem túl népszerű emberek közé tartozik a suliban, és mindenki őt baszogatná. Úgyhogy Siva megkért, hogy holnap köszönjek névszerint rá a suliban... Milyen dolgokra jó vagyok mi? " Népszerűséget a népnek, legyél a barátom...! - Népszerű akarsz lenni, legyél a barátom? Ronda vagy és senki se néz rád? Legyél a barátom!" Pfffuuuujjjj emberek! Tényleg idegesít ez az egész. Gondoljatok bele, nem tudhatjátok ki akar igazán megismerni, ki tart tényleg jó fejnek, ki akar tényleg Veled lenni, és mindezt nem azért, hogy híres, népszerű, központi ember legyen...
Most kezdtem el úgy érezni magam, hogy bár körlvesz 2000 ember, tökre egyedül vagyok. Ami a rosszabb volt az egészben, hogy Mirát eddig tényleg nagyon megszerettem, de most volt egy olyan érzésem, hogy ő is bazira csak arra hajt, h központban legyen miattam. Valahol persze érthető, hogy megmutatja, hogy az "övé vagyok", de azért néha túlzásba vitte, amikor pl megkért arra, hogy amikor elbúcsúzunk mert másik osztályterembe megyünk, akkor adjunk egymásnak egy puszit. Jajj, ez olyan európai!
Összeségében mindenki kedves, de tényleg, barátságosak, aranyosak, de nagyon utálom ezt a felhajtást, ami tényleg remélem hamar le fog csengeni.
A nap többi részében amúgy csak itthon voltam. Apuka visszament Kuala Lumpurba dolgozni, majd köv hétvégén jön vissza, Mira alszik mögöttem, család nagyrésze már alszik, amit nekem is kéne mivel 22:20 van, és holnap 6kor kelek.
Úgyhogy megyek is! Majd írok remélhetőleg holnap is!
Pusszi mindenkinek!
26 július 2009
Tollas
Hahó!
Végre mozogtam emberek! Nagy felüdülés volt számomra a mai nap, mivel elmentünk tollasozni. Siva, Ng Chee Han, egy kínai csaj, akinek nem bírtam megjegyezni a nevét és amúgy az osztálytársam lesz, Mira és én. :) A helyzet az, hogy náluk a tollas nem arról szól, hogy kimennek a fűbe és ütögetik a tollaslabdát, hogy le ne essen... náluk a tollas az egyik legjelentősebb sportág. Egy csarnokba mentünk ahol nagyjából 30-40 pálya lehetett, és rengeteg ember. Lefoglaltuk az egyik pályát és elkezdtünk játszani, na de ugyebár kiderült, hogy ők tök profin nyomják, szóval gyorsan bele kellett tanulnom. A szerválás nem ment valami jól, de amúgy kiderült nem is vagyok olyan béna :) Szóval a lényeg, hogy végre mozoghattam és ettől sokkal jobb kedvem és hangulatom lett :P =) Persze jól bele is izadtam, mert eszméletlen meleg volt...
Amúgy ma nagyon sokáig aludtam, ami szintén jól esett, de aztán egy gyors zuhanyzás után el is mentünk a városba, valami itteni vasárnapi piacra. Megint csak sok érdekes dolgot végigkóstoltam pl.: Mata Kucing = Macska szem, ami amúgy egy nem túl finom gyümölcs. És ami a legjobb volt az egészben, hogy vettünk egy eszméletlen nagy halat, de még élve! Berakták egy zacsiba és abban ficánkolt egészen hazáig. Amúgy megvolt egy jó fél méter az a hal, és még bajsza is volt... (aki ért hozzá biztosan tudja milyen faj lehetett). Amikor hazaértünk és kiszálltunk a kocsiból, a hal kiugrott a zacskóból a földre és ott vergődött szegény. Felvették és berakták a mosogatóba, lemosták, amit gondolom még élvezett is, majd jött a kaszás. Figyelem, csak 18 éven felüliek képzeljék el! Hoztak egy baromi nagy kést vagy mit, és elkezdték felvagdosni a vergődő halat, amiből sok finomság spriccelt szét. Nyam-nyam... Ezt lemosva kicsit kicsontozva bele a levesbe... Hmmm... Majdnem elhánytam magam. Nevettek is a fejemen. Aztán délután itthon voltam, és sikerült egész sokat msn-eznem egyesekkel. Majd megint bementünk a városba, megvenni a másik iskolai egyenruhát, mivel több féle is van... Ez a muszlim féle változat, a neve Baju Kurung ( = bádzsu kurong)... Ez (ha viselném a fejkendőt) tetőtől talpig eltakar mindent, és még bő is, nehogy véletlenül láthassanak vmit az alakból. Ehhez megvettük a kellő csukát is, majd hazajöttünk.
Azóta csak beszélgetünk, eszegetünk természetesen, írom a blogot, és már nem vágyok másra csak egy zuhanyra...
Holnap van az első rendes napom a suliban! Drukkoljatooook!
Hiányoztok, puszi :)
Végre mozogtam emberek! Nagy felüdülés volt számomra a mai nap, mivel elmentünk tollasozni. Siva, Ng Chee Han, egy kínai csaj, akinek nem bírtam megjegyezni a nevét és amúgy az osztálytársam lesz, Mira és én. :) A helyzet az, hogy náluk a tollas nem arról szól, hogy kimennek a fűbe és ütögetik a tollaslabdát, hogy le ne essen... náluk a tollas az egyik legjelentősebb sportág. Egy csarnokba mentünk ahol nagyjából 30-40 pálya lehetett, és rengeteg ember. Lefoglaltuk az egyik pályát és elkezdtünk játszani, na de ugyebár kiderült, hogy ők tök profin nyomják, szóval gyorsan bele kellett tanulnom. A szerválás nem ment valami jól, de amúgy kiderült nem is vagyok olyan béna :) Szóval a lényeg, hogy végre mozoghattam és ettől sokkal jobb kedvem és hangulatom lett :P =) Persze jól bele is izadtam, mert eszméletlen meleg volt...
Amúgy ma nagyon sokáig aludtam, ami szintén jól esett, de aztán egy gyors zuhanyzás után el is mentünk a városba, valami itteni vasárnapi piacra. Megint csak sok érdekes dolgot végigkóstoltam pl.: Mata Kucing = Macska szem, ami amúgy egy nem túl finom gyümölcs. És ami a legjobb volt az egészben, hogy vettünk egy eszméletlen nagy halat, de még élve! Berakták egy zacsiba és abban ficánkolt egészen hazáig. Amúgy megvolt egy jó fél méter az a hal, és még bajsza is volt... (aki ért hozzá biztosan tudja milyen faj lehetett). Amikor hazaértünk és kiszálltunk a kocsiból, a hal kiugrott a zacskóból a földre és ott vergődött szegény. Felvették és berakták a mosogatóba, lemosták, amit gondolom még élvezett is, majd jött a kaszás. Figyelem, csak 18 éven felüliek képzeljék el! Hoztak egy baromi nagy kést vagy mit, és elkezdték felvagdosni a vergődő halat, amiből sok finomság spriccelt szét. Nyam-nyam... Ezt lemosva kicsit kicsontozva bele a levesbe... Hmmm... Majdnem elhánytam magam. Nevettek is a fejemen. Aztán délután itthon voltam, és sikerült egész sokat msn-eznem egyesekkel. Majd megint bementünk a városba, megvenni a másik iskolai egyenruhát, mivel több féle is van... Ez a muszlim féle változat, a neve Baju Kurung ( = bádzsu kurong)... Ez (ha viselném a fejkendőt) tetőtől talpig eltakar mindent, és még bő is, nehogy véletlenül láthassanak vmit az alakból. Ehhez megvettük a kellő csukát is, majd hazajöttünk.
Azóta csak beszélgetünk, eszegetünk természetesen, írom a blogot, és már nem vágyok másra csak egy zuhanyra...
Holnap van az első rendes napom a suliban! Drukkoljatooook!
Hiányoztok, puszi :)
25 július 2009
Suli és feszt
Héló!
A mai napom jól indult… Mira direkt többször szólt, hogy 8 előtt fel kell kelnem és be is állítottam az ébresztőt 7:45-re de persze nem ébredtem fel rá, úgyhogy ő ébresztett 8:20-kor =DD . Gyorsan lezuhanyoztam és mire felöltöztem már itt is volt Siva meg Ng Chee Han egy kínai srác a suliból. Hamar megreggeliztünk és elindultunk kocsival a suliba. Minden szombaton tartanak ott a diákok maguknak vmi gyűlést, aminek nem tom mi értelme van, de a lényeg nagyjából annyi, hogy összeülnek és felolvasnak dolgokat. Szóval kicsit belenéztünk ebbe, majd körbejártunk a suliban, ami amúgy egy erdő közepén van. Ugyebár itt az erdőt mindenféle mediterrán növényekkel és pálmafákkal kell elképzelni. Mondták Miráék, hogy vigyázzak, mert sokszor előfordul kígyó a suliban, és a kerítésen kívülre ne menjek, mert elméletben tigrisek vannak az erdőben. Most vagy én értettem valamit félre, vagy szimplán hülye vagyok (könnyen előfordulhat), vagy csak hülyítettek, de basszus TIGRIS?!?!? Még legalább majmot mondtak volna… :S Mondjuk, biztos az is van itt, hisz még az emberek többsége is úgy néz ki, mint egy majom (nagyon kedves majom) … Szóval jó sok ideig szarakodtunk ott a suliban, és a népség megbámult, összesúgott a hátam mögött vagy inkább a szemem előtt, nevetgélt. Részben aranyosak, részben idegesítőek voltak, de azért összességében pozitív élményeim voltak. Visszafele kiraktuk Sivát, helyette egy dagi kínai csaj - akinek nem tom a nevét - jött velünk, és elmentünk egy kisebb fesztivál félére, vagy nem is tudom mire. A focicsarnoknál voltunk, ahol sok-sok sátorban, különböző termékeket lehetett kipróbálni és vásárolni. Volt egy nagyszínpad is, ahol vmi műsor ment, és természetesen a környéken mindenhol rengeteg kaja volt! Kb. háromszor körbementünk az egész területen, ami nekem már szinte egy rémálom volt. Lehet kis társaságban szeretek a központban lenni, de amúgy nagyon nem. Itt viszont bárhova mentem, szó szerint egy kisebb körben, egy tömeg bámult. Meg-megszólítottak, rám köszöntek: „Hello! Look at me! Hey, where r u from?” Ami a legborzasztóbb volt az egészben, hogy még a tv-s ember is követett a kamerával. Volt egy nagy plakát szerűség, ahova a kézlenyomatunkat lehetett felfesteni, és a tv-s kb. 20 percig mondta a csajnak, hogy fesse még és még a kezem. Nagyon zavarba ejtő és idegesítő volt. Már szinte tényleg gyűlöltem emberek közt lenni. Ráadásul a kínai csaj, nem tom milyen kedves oknál fogva, állandóan fogta a kezemet. Nem tudom, hogy azért, mert végre észreveszik az emberek és élvezi, hogy a középpontban lehet, vagy azért mert ennyire megszeretett pedig nem is ismer, vagy egyszerűen azért mert félt, nehogy elvesszek. Miután végeztünk a nézelődéssel, természetesen végig kellett próbálnom mindenféle kaját, és miután ez is megvolt, átmentünk a kajapiacra ebédelni. Komolyan mondom, itt az emberek egész nap esznek! Nagyon durva, én még ilyet eskü nem láttam és még azt hittem magamról, hogy sokat tudok enni! A gond az, hogy megsértődnek, ha nem eszel. Szóval megint pukkadásig zabáltam magam beazonosíthatatlan finom és nem finomságokkal. Ott találkoztunk végül a szülőkkel, akik hazavittek. Mivel ma még a szokásosnál is melegebb volt, bementünk a szülők szobájába Mirával, kifeküdtünk a franciaágyra, és bekapcsoltuk a légkondit kb. -10 fokra. Megpróbáltunk aludni egy kicsit, de nem sok sikerrel, mivel az öcsénk Ezam, egyfolytába zavart minket. Konkértan direkt hangoskodott, hogy ne tudjunk aludni. Aranyos volt tőle… :D
Aztán felhívott minket Siva, hogy menjünk át hozzá, úgyhogy át is mentünk. A muszlimok a vallásuk miatt nem érhetnek kutyához, úgyhogy Mira nagyon félt Siva kiskutyájától, ami nem tudom milyen fajta de eszméletlen ééééédes =) Nekem is kell egy olyan kutya… =) Egy kis időt eltöltöttünk Sivánál, konkrétan a semmittevéssel. Néztünk tv-t és képeket, bemutatott a családjának. Ez azt hiszem egy ilyen kötelező dolog, hogy az idegennek meg kell jelennie a házamban… Hazajöttünk, majd bevágódtunk a kocsiba és elmentünk vásárolni, persze csak a legközelebbi élelmiszerboltba. Csak az én kedvemért vettek tejet, és kukut (cornflakes vagy mi). =D Nem is kértem, csak még pár nappal ezelőtt megkérdezték mit szoktam reggelizni és ezt válaszoltam.
Amúgy eszembe jutott mit akartam írni tegnap! Ugye írtam már egyszer, hogy a jeges italoktól, kicsit bedurrant a torkom. Na, hát első nap még tudtam leplezni, de tegnap olyan rekedt volt a hangom, annyit köhögtem, sőt néha még hangom sem volt, hogy nehéz lett volna letagadni a betegséget. Úgyhogy most nagyon vigyáznak velem, nem adnak hideg inni valót, és vettek vmi gyógyszert is, amit amúgy nem vagyok hajlandó megenni. :D Mára amúgy már sokkal jobb lett.
Azóta otthon vagyunk. Lefürödtem és aludni készülök mert egész nap baromira fáj a fejem. Na, és a tegnapi msn miatt beszólt a mama, hogy korábban kéne aludni menni. Úgyhogy ma valószínűleg nem leszek msn-en. L Sorry. Majd jelentkezem holnap!
Puszi
A mai napom jól indult… Mira direkt többször szólt, hogy 8 előtt fel kell kelnem és be is állítottam az ébresztőt 7:45-re de persze nem ébredtem fel rá, úgyhogy ő ébresztett 8:20-kor =DD . Gyorsan lezuhanyoztam és mire felöltöztem már itt is volt Siva meg Ng Chee Han egy kínai srác a suliból. Hamar megreggeliztünk és elindultunk kocsival a suliba. Minden szombaton tartanak ott a diákok maguknak vmi gyűlést, aminek nem tom mi értelme van, de a lényeg nagyjából annyi, hogy összeülnek és felolvasnak dolgokat. Szóval kicsit belenéztünk ebbe, majd körbejártunk a suliban, ami amúgy egy erdő közepén van. Ugyebár itt az erdőt mindenféle mediterrán növényekkel és pálmafákkal kell elképzelni. Mondták Miráék, hogy vigyázzak, mert sokszor előfordul kígyó a suliban, és a kerítésen kívülre ne menjek, mert elméletben tigrisek vannak az erdőben. Most vagy én értettem valamit félre, vagy szimplán hülye vagyok (könnyen előfordulhat), vagy csak hülyítettek, de basszus TIGRIS?!?!? Még legalább majmot mondtak volna… :S Mondjuk, biztos az is van itt, hisz még az emberek többsége is úgy néz ki, mint egy majom (nagyon kedves majom) … Szóval jó sok ideig szarakodtunk ott a suliban, és a népség megbámult, összesúgott a hátam mögött vagy inkább a szemem előtt, nevetgélt. Részben aranyosak, részben idegesítőek voltak, de azért összességében pozitív élményeim voltak. Visszafele kiraktuk Sivát, helyette egy dagi kínai csaj - akinek nem tom a nevét - jött velünk, és elmentünk egy kisebb fesztivál félére, vagy nem is tudom mire. A focicsarnoknál voltunk, ahol sok-sok sátorban, különböző termékeket lehetett kipróbálni és vásárolni. Volt egy nagyszínpad is, ahol vmi műsor ment, és természetesen a környéken mindenhol rengeteg kaja volt! Kb. háromszor körbementünk az egész területen, ami nekem már szinte egy rémálom volt. Lehet kis társaságban szeretek a központban lenni, de amúgy nagyon nem. Itt viszont bárhova mentem, szó szerint egy kisebb körben, egy tömeg bámult. Meg-megszólítottak, rám köszöntek: „Hello! Look at me! Hey, where r u from?” Ami a legborzasztóbb volt az egészben, hogy még a tv-s ember is követett a kamerával. Volt egy nagy plakát szerűség, ahova a kézlenyomatunkat lehetett felfesteni, és a tv-s kb. 20 percig mondta a csajnak, hogy fesse még és még a kezem. Nagyon zavarba ejtő és idegesítő volt. Már szinte tényleg gyűlöltem emberek közt lenni. Ráadásul a kínai csaj, nem tom milyen kedves oknál fogva, állandóan fogta a kezemet. Nem tudom, hogy azért, mert végre észreveszik az emberek és élvezi, hogy a középpontban lehet, vagy azért mert ennyire megszeretett pedig nem is ismer, vagy egyszerűen azért mert félt, nehogy elvesszek. Miután végeztünk a nézelődéssel, természetesen végig kellett próbálnom mindenféle kaját, és miután ez is megvolt, átmentünk a kajapiacra ebédelni. Komolyan mondom, itt az emberek egész nap esznek! Nagyon durva, én még ilyet eskü nem láttam és még azt hittem magamról, hogy sokat tudok enni! A gond az, hogy megsértődnek, ha nem eszel. Szóval megint pukkadásig zabáltam magam beazonosíthatatlan finom és nem finomságokkal. Ott találkoztunk végül a szülőkkel, akik hazavittek. Mivel ma még a szokásosnál is melegebb volt, bementünk a szülők szobájába Mirával, kifeküdtünk a franciaágyra, és bekapcsoltuk a légkondit kb. -10 fokra. Megpróbáltunk aludni egy kicsit, de nem sok sikerrel, mivel az öcsénk Ezam, egyfolytába zavart minket. Konkértan direkt hangoskodott, hogy ne tudjunk aludni. Aranyos volt tőle… :D
Aztán felhívott minket Siva, hogy menjünk át hozzá, úgyhogy át is mentünk. A muszlimok a vallásuk miatt nem érhetnek kutyához, úgyhogy Mira nagyon félt Siva kiskutyájától, ami nem tudom milyen fajta de eszméletlen ééééédes =) Nekem is kell egy olyan kutya… =) Egy kis időt eltöltöttünk Sivánál, konkrétan a semmittevéssel. Néztünk tv-t és képeket, bemutatott a családjának. Ez azt hiszem egy ilyen kötelező dolog, hogy az idegennek meg kell jelennie a házamban… Hazajöttünk, majd bevágódtunk a kocsiba és elmentünk vásárolni, persze csak a legközelebbi élelmiszerboltba. Csak az én kedvemért vettek tejet, és kukut (cornflakes vagy mi). =D Nem is kértem, csak még pár nappal ezelőtt megkérdezték mit szoktam reggelizni és ezt válaszoltam.
Amúgy eszembe jutott mit akartam írni tegnap! Ugye írtam már egyszer, hogy a jeges italoktól, kicsit bedurrant a torkom. Na, hát első nap még tudtam leplezni, de tegnap olyan rekedt volt a hangom, annyit köhögtem, sőt néha még hangom sem volt, hogy nehéz lett volna letagadni a betegséget. Úgyhogy most nagyon vigyáznak velem, nem adnak hideg inni valót, és vettek vmi gyógyszert is, amit amúgy nem vagyok hajlandó megenni. :D Mára amúgy már sokkal jobb lett.
Azóta otthon vagyunk. Lefürödtem és aludni készülök mert egész nap baromira fáj a fejem. Na, és a tegnapi msn miatt beszólt a mama, hogy korábban kéne aludni menni. Úgyhogy ma valószínűleg nem leszek msn-en. L Sorry. Majd jelentkezem holnap!
Puszi
24 július 2009
Ismerkedés
Hello!
Hát a mai napom mégse úgy sikerült, mint ahogy arra számítottam. Siva nem tudott eljönni tollasozni, mivel kiderült ő a legidősebb fiú a családjukban, így mindent neki kell intézni és az anyukája egy csomó feladatot akasztott a nyakába. Fárasztó lehet... Helyette elmentünk megvenni az iskolai egyenruhámat, köhöm... Elég ocsmány! Úgy nézek ki benne mint valami félrebaszott szakács. :D Előre szólok bárki is kérne, könyörögne képért, NEM, nem fogok küldeni, felesleges próbálkozni! De tényleg... Aztán elmentünk Mira egyik osztálytársához, akinek nem igazán sikerült megjegyezni a nevét mert nagyjából 40 tagból állt... Kedvesek voltak velem ott is, de vááá azt hittem leütök valakit. Tudjátok volt az a hülye érzésem, amikor ott vagyok és tudom, h rólam beszélnek, és röhögcsélnek és mivel nem értek semmit, csak vigyorgok mint a hülyegyerek, hogy kedvesnek, aranyosnak, vidámnak és érdeklődőnek tűnjek, de amúgy ez ilyen tipikusan a mosoly mögött anyázok magamban pillanat volt... Természetesen itt is etettek. Mindenhol orrba szájba kajálnak. Majd átmentünk ezzel az osztálytárssal együtt egy következő osztálytárshoz, ahol még inkább hülyén éreztem magam és még többet kellett ennem. Itt minden az evésről szól. Mindig is szerettem enni, de mostmár kezdek félni attól, hogy az egy év után egyszerűen meg fogom utálni az evést! Viszont jut eszembe, asszem nem említette, hogy már 3 napja csakis kézzel eszek!!! :D:D Az elején nehezen ment, mert azt hinné az ember, hogy kézzel enni olyan könnyű. de amikor azokat a kibaszott kis rizsszemek kell enni (amiktől már szintén kezdek undorodni mert napi 2 kg-t megeszek belőlük), akkor egyáltalán nem olyan könnyű... de Mira megmutatta a technikát, és mostmár egész ügyes kis majom lettem... Tényleg érdekes, hogy az öregebb embereken komolyan mondom látszanak a majomvonások. Olyan aranyos kis csitafejük van. :) Viszont itt mindenki nagyon szépen tud énekelni. Eddig akárkit hallottam énekelni, gyönyörű volt.
Aki ismer az tudja, hogy nem igazán szeretem a szaunákat (bár persze akadt olyan alkalom, hogy élveztem), itt most minden egyes napomat úgy élem meg, mint egy szaunázást. Óriási a páratartalom bazi meleg van és ráadásul vállam térdem nem lóghat ki... Szerencsére esténkén egy ventillátor megy a szobában...
Az előbb valamit leakartam írni és most elfelejtettem mi volt az!!! :(
Addig írok mást. Szóval megyek először suliba, de csak megnézni. Hétfőtől kezdem rendesen az iskolát. Érdekes lesz az biztos.
Ma először találkoztam az apukámmal. Hazajött Kuala Lumpur-ból a hétvégére. Hmm... hát ritkán látni akkora sörhasat mint az övé!! Ugye két féle rendőr van (mivel ugye ő rendőr):
1. Kigyúrt bunkó fejű
2. Fánkzabáló teszetosza
Ő inkább a 2.-hoz tartozik. Viszont elég aranyosnak tűnik, azon kívül hogy ő is etetni akart!
Amúgy eszembe jutott, azt akartam írni, hogy amikor meglátogattuk az osztálytársakat a lakótelepen, ott volt pár pöcs, akik le fehérembereztek vmi maláj szóval, ami ilyen rasszistának számít... legalábbis ezt mondta Mira... mondta is h bocs az ilyen hülye emberekért... :S Azért itt is van legalja... De ez a ritkább szerencsére. Általában mindenhol kedvesen fogadnak. :)
Ami még meglepő volt számomra, hogy Siva írt nekem sms-t. Igaz itt mindenki állandóan sms-ezik!!! Tudom, h nagyon olcsó, de azért ők mégis kicsit túlzásba viszik. Az sms annyiból állt hogy:
I'm Siva what r u doing? --> és nagyjából sikerült a semmiről sms-eznünk... mondjuk nehézkes volt megérteni amit ír, mert megszokták a maláj-angol kevert beszédet és szlenget, de Mira mindig segített :)
Barátnőzés után amúgy még elmentünk a bácsikánkhoz a kórházba, majd haza, ismerkedni az apával.
Szegény Mirának közben meg rossz kedve lett, mivel a pasija kiverte a hisztit, hogy velem többet foglalkozik mint vele. Első maláj szappanopera amit láttam. :D
Elég viccesek de persze előtte nem nevetek ezen. Tényleg tiszta édes... :D
Majd holnap megpróbálok beszámolni a suliról, de most megyek is mert már 00:37 van! (nálatok: 18:37)
Amúgy ma voltam msn-en és sikerült néhány emberrel beszélnem, és remélhetúleg holnap, azaz itt már ma, is feljönnöm majd egy picit!
Puszi mindenkinek! Jó éjt =)
Hát a mai napom mégse úgy sikerült, mint ahogy arra számítottam. Siva nem tudott eljönni tollasozni, mivel kiderült ő a legidősebb fiú a családjukban, így mindent neki kell intézni és az anyukája egy csomó feladatot akasztott a nyakába. Fárasztó lehet... Helyette elmentünk megvenni az iskolai egyenruhámat, köhöm... Elég ocsmány! Úgy nézek ki benne mint valami félrebaszott szakács. :D Előre szólok bárki is kérne, könyörögne képért, NEM, nem fogok küldeni, felesleges próbálkozni! De tényleg... Aztán elmentünk Mira egyik osztálytársához, akinek nem igazán sikerült megjegyezni a nevét mert nagyjából 40 tagból állt... Kedvesek voltak velem ott is, de vááá azt hittem leütök valakit. Tudjátok volt az a hülye érzésem, amikor ott vagyok és tudom, h rólam beszélnek, és röhögcsélnek és mivel nem értek semmit, csak vigyorgok mint a hülyegyerek, hogy kedvesnek, aranyosnak, vidámnak és érdeklődőnek tűnjek, de amúgy ez ilyen tipikusan a mosoly mögött anyázok magamban pillanat volt... Természetesen itt is etettek. Mindenhol orrba szájba kajálnak. Majd átmentünk ezzel az osztálytárssal együtt egy következő osztálytárshoz, ahol még inkább hülyén éreztem magam és még többet kellett ennem. Itt minden az evésről szól. Mindig is szerettem enni, de mostmár kezdek félni attól, hogy az egy év után egyszerűen meg fogom utálni az evést! Viszont jut eszembe, asszem nem említette, hogy már 3 napja csakis kézzel eszek!!! :D:D Az elején nehezen ment, mert azt hinné az ember, hogy kézzel enni olyan könnyű. de amikor azokat a kibaszott kis rizsszemek kell enni (amiktől már szintén kezdek undorodni mert napi 2 kg-t megeszek belőlük), akkor egyáltalán nem olyan könnyű... de Mira megmutatta a technikát, és mostmár egész ügyes kis majom lettem... Tényleg érdekes, hogy az öregebb embereken komolyan mondom látszanak a majomvonások. Olyan aranyos kis csitafejük van. :) Viszont itt mindenki nagyon szépen tud énekelni. Eddig akárkit hallottam énekelni, gyönyörű volt.
Aki ismer az tudja, hogy nem igazán szeretem a szaunákat (bár persze akadt olyan alkalom, hogy élveztem), itt most minden egyes napomat úgy élem meg, mint egy szaunázást. Óriási a páratartalom bazi meleg van és ráadásul vállam térdem nem lóghat ki... Szerencsére esténkén egy ventillátor megy a szobában...
Az előbb valamit leakartam írni és most elfelejtettem mi volt az!!! :(
Addig írok mást. Szóval megyek először suliba, de csak megnézni. Hétfőtől kezdem rendesen az iskolát. Érdekes lesz az biztos.
Ma először találkoztam az apukámmal. Hazajött Kuala Lumpur-ból a hétvégére. Hmm... hát ritkán látni akkora sörhasat mint az övé!! Ugye két féle rendőr van (mivel ugye ő rendőr):
1. Kigyúrt bunkó fejű
2. Fánkzabáló teszetosza
Ő inkább a 2.-hoz tartozik. Viszont elég aranyosnak tűnik, azon kívül hogy ő is etetni akart!
Amúgy eszembe jutott, azt akartam írni, hogy amikor meglátogattuk az osztálytársakat a lakótelepen, ott volt pár pöcs, akik le fehérembereztek vmi maláj szóval, ami ilyen rasszistának számít... legalábbis ezt mondta Mira... mondta is h bocs az ilyen hülye emberekért... :S Azért itt is van legalja... De ez a ritkább szerencsére. Általában mindenhol kedvesen fogadnak. :)
Ami még meglepő volt számomra, hogy Siva írt nekem sms-t. Igaz itt mindenki állandóan sms-ezik!!! Tudom, h nagyon olcsó, de azért ők mégis kicsit túlzásba viszik. Az sms annyiból állt hogy:
I'm Siva what r u doing? --> és nagyjából sikerült a semmiről sms-eznünk... mondjuk nehézkes volt megérteni amit ír, mert megszokták a maláj-angol kevert beszédet és szlenget, de Mira mindig segített :)
Barátnőzés után amúgy még elmentünk a bácsikánkhoz a kórházba, majd haza, ismerkedni az apával.
Szegény Mirának közben meg rossz kedve lett, mivel a pasija kiverte a hisztit, hogy velem többet foglalkozik mint vele. Első maláj szappanopera amit láttam. :D
Elég viccesek de persze előtte nem nevetek ezen. Tényleg tiszta édes... :D
Majd holnap megpróbálok beszámolni a suliról, de most megyek is mert már 00:37 van! (nálatok: 18:37)
Amúgy ma voltam msn-en és sikerült néhány emberrel beszélnem, és remélhetúleg holnap, azaz itt már ma, is feljönnöm majd egy picit!
Puszi mindenkinek! Jó éjt =)
23 július 2009
Hali!
Sajnos ma nem tudok képeket felrakni, mert bármelyik pillanatban itt lehet Mira, és aztán megyünk badmintonozni Siwa-val és még valami gyerekkel...
Tegnap sem történt semmi különös. Végre kimozdulhattam a házból. Elmentünk sétálni Mirával, de az anyja nem tudott róla. Összefutottunk Siwa-val aki meghívott minket valami itteni desszertféleségre, ami elég undorító volt. Úgy kell elképzelni mint egy tál sárgás-fehéres levet, jégkásával, rózsaszín zselével, beazonosíthatatlan, nyálkás, hosszúkás, zöld izével, kukoricával és babbal, és ez mind édes és hideg! Guszta nem? :DD Azt hiszem a kutyámnak nem mernék ilyet adni... De azért lecsúszott valahogy, ha már Siwa fizetett... milyen bunkóság lenne már azt mondani boccs, de én ilyet nem veszek a számba mert elhányom magam? :D:D
Ezután átmentünk Mirával egy netkávézóba, ahol nagyjából 50 gép található. Mondanom sem kell, sok ismerősöm úgy érezte volna magát ott, mint a menyországban... sok sok sok kocka ott wowozott, codozott, lineagezett vagy mi a halál az... szóóóval kockaországba voltam kockalakókkal. És mi volt a poén?? A 14 éves lány tesóm beül a gép elé és elkezd játszani szintén vmi szerepjátékos cuccal... XD Viszont ez volt az első hely, ahol viszonylag kevés ember bámult meg, mert túlságosan belemerültek a játékba :D:D Ráadásul az egészben a vicc az, hogy msn-ezés közben beszóltak, hogy milyen gyorsan gépelek, pedig ők a kockák... :D De ugyebár ők csak azokat a billentyűket ismerik és csak azokat a kombinációkat, amik a játékhoz kellenek XD :D
Miután lejárt a befizetett idő, elmentünk vettünk vmi kaját, megettük, hazajöttünk, majd ebédeltünk, majd gyümölcsöt kellett ennem, aztán Mira netezett itthon, én meg szarakodtam a saját gépemen internet nélkül... Majd vacsoráztunk, majd elmentünk a városba a bátyánkhoz, ahol sikerült 5 percig neteznem, végül elmentünk a bácsikánkhoz a kórházba, mert nem tudom miért meg kellett műteni. Vittünk neki itthoni kaját, ott voltunk kb 10 percig, majd átmentünk a kórházzal szemben lévő indiai étterembe, ahol megint csak ettünk... A tesóm eszméletlen vékony, mégis annyit bír enni... nem értem hol fér el benne ennyi kaja!!! Tudjátok jól, hogy imádok enni, de ez a tegnapi nap kicsit túlzás volt! :D
Útközben amúgy kiderült, hogy nem is augusztustól kezdem a sulit, hanem már most hétfőn. Király lesz... :S A gáz inkább az, hogy valószínüleg akkor már reggel sem fogok tudni netezni, úgyhogy valószínűleg nem lesz mindennapi blogolás...
Viszont tegnap elalvás előtt, kicsit lazult a kapcsolat Mirával... jókat nevettünk, hülyültünk egy kicsit. Aranyos volt nagyon... Megkérdeztem mért fogadtak AFS-es diákot (hiszen pénzt se kapnak érte), és elmondta, hogy azért, mert akart egy nővért, mert midnig tök egyedül érzi magát itthon, és unatkozik, és nincs nagyon olyan személy akivel az olyan témákat is ki tudná beszélni, amit pl az anyjával nem akar, és erre tökéletes egy nővér. Legalább tudom, hogy nem babysitternek fogadtak fel :DD
Mai programmom amiről tudok, az az, hogy 1 óra mulva megyek játszani, amit már írtam, aztán valószínűleg itthon poshadok, mint mindig.
Szegény Mira próbál programokat szervezni nekem, de anyukája még nem akar elengedni, amit részben megértek... majd idővel biztos lazább lesz, ha már minimum két szót tudok váltani vele!
Na hát vigyázzatok magatokra! Megpróbálok ma este (nektek kora délután) feljönni msn-re, de nem ígérek semmit!
Pussz mindenkinek!
(Boldog 17. szülinapot Gergőnek, 10/b! )
Sajnos ma nem tudok képeket felrakni, mert bármelyik pillanatban itt lehet Mira, és aztán megyünk badmintonozni Siwa-val és még valami gyerekkel...
Tegnap sem történt semmi különös. Végre kimozdulhattam a házból. Elmentünk sétálni Mirával, de az anyja nem tudott róla. Összefutottunk Siwa-val aki meghívott minket valami itteni desszertféleségre, ami elég undorító volt. Úgy kell elképzelni mint egy tál sárgás-fehéres levet, jégkásával, rózsaszín zselével, beazonosíthatatlan, nyálkás, hosszúkás, zöld izével, kukoricával és babbal, és ez mind édes és hideg! Guszta nem? :DD Azt hiszem a kutyámnak nem mernék ilyet adni... De azért lecsúszott valahogy, ha már Siwa fizetett... milyen bunkóság lenne már azt mondani boccs, de én ilyet nem veszek a számba mert elhányom magam? :D:D
Ezután átmentünk Mirával egy netkávézóba, ahol nagyjából 50 gép található. Mondanom sem kell, sok ismerősöm úgy érezte volna magát ott, mint a menyországban... sok sok sok kocka ott wowozott, codozott, lineagezett vagy mi a halál az... szóóóval kockaországba voltam kockalakókkal. És mi volt a poén?? A 14 éves lány tesóm beül a gép elé és elkezd játszani szintén vmi szerepjátékos cuccal... XD Viszont ez volt az első hely, ahol viszonylag kevés ember bámult meg, mert túlságosan belemerültek a játékba :D:D Ráadásul az egészben a vicc az, hogy msn-ezés közben beszóltak, hogy milyen gyorsan gépelek, pedig ők a kockák... :D De ugyebár ők csak azokat a billentyűket ismerik és csak azokat a kombinációkat, amik a játékhoz kellenek XD :D
Miután lejárt a befizetett idő, elmentünk vettünk vmi kaját, megettük, hazajöttünk, majd ebédeltünk, majd gyümölcsöt kellett ennem, aztán Mira netezett itthon, én meg szarakodtam a saját gépemen internet nélkül... Majd vacsoráztunk, majd elmentünk a városba a bátyánkhoz, ahol sikerült 5 percig neteznem, végül elmentünk a bácsikánkhoz a kórházba, mert nem tudom miért meg kellett műteni. Vittünk neki itthoni kaját, ott voltunk kb 10 percig, majd átmentünk a kórházzal szemben lévő indiai étterembe, ahol megint csak ettünk... A tesóm eszméletlen vékony, mégis annyit bír enni... nem értem hol fér el benne ennyi kaja!!! Tudjátok jól, hogy imádok enni, de ez a tegnapi nap kicsit túlzás volt! :D
Útközben amúgy kiderült, hogy nem is augusztustól kezdem a sulit, hanem már most hétfőn. Király lesz... :S A gáz inkább az, hogy valószínüleg akkor már reggel sem fogok tudni netezni, úgyhogy valószínűleg nem lesz mindennapi blogolás...
Viszont tegnap elalvás előtt, kicsit lazult a kapcsolat Mirával... jókat nevettünk, hülyültünk egy kicsit. Aranyos volt nagyon... Megkérdeztem mért fogadtak AFS-es diákot (hiszen pénzt se kapnak érte), és elmondta, hogy azért, mert akart egy nővért, mert midnig tök egyedül érzi magát itthon, és unatkozik, és nincs nagyon olyan személy akivel az olyan témákat is ki tudná beszélni, amit pl az anyjával nem akar, és erre tökéletes egy nővér. Legalább tudom, hogy nem babysitternek fogadtak fel :DD
Mai programmom amiről tudok, az az, hogy 1 óra mulva megyek játszani, amit már írtam, aztán valószínűleg itthon poshadok, mint mindig.
Szegény Mira próbál programokat szervezni nekem, de anyukája még nem akar elengedni, amit részben megértek... majd idővel biztos lazább lesz, ha már minimum két szót tudok váltani vele!
Na hát vigyázzatok magatokra! Megpróbálok ma este (nektek kora délután) feljönni msn-re, de nem ígérek semmit!
Pussz mindenkinek!
(Boldog 17. szülinapot Gergőnek, 10/b! )
22 július 2009
Sziasztok!
Tudom már tegnapra ígértem a képeket, de közben megjött Mira a suliból, így be kellett fejeznem a gépezést. Sajnos csak akkor tudok gépezni, amikor ő nincs itthon, viszont akkor Ti még bőven alszotok otthon. Most is 6:13 van nálatok, itt meg 12:13...
A képen látható emberek balról-jobbra: --> Jonas, francia --> Viki, osztrák --> Alex, canadai --> Bobby (Mubarak Marafa a teljes neve, ahogy kiderült :D ), nigériai-hongkongi...
Ők a jófejek ;)
A képen látható emberek: Az olasz srácok. Csak a bal szélsőnek tudom a nevét, ő Valerio, az idegesítő olasz hülyegyerek, azaz egy p ö c s . . . =)
Tudom már tegnapra ígértem a képeket, de közben megjött Mira a suliból, így be kellett fejeznem a gépezést. Sajnos csak akkor tudok gépezni, amikor ő nincs itthon, viszont akkor Ti még bőven alszotok otthon. Most is 6:13 van nálatok, itt meg 12:13...
A képen látható emberek balról-jobbra: --> Jonas, francia --> Viki, osztrák --> Alex, canadai --> Bobby (Mubarak Marafa a teljes neve, ahogy kiderült :D ), nigériai-hongkongi...
Ők a jófejek ;)
A képen látható emberek: Az olasz srácok. Csak a bal szélsőnek tudom a nevét, ő Valerio, az idegesítő olasz hülyegyerek, azaz egy p ö c s . . . =)
A képen látható lány: Andrea, a venezuelai szobatársam, aki 3 szót nem tudott angolul, ennek köszönhetően megtanultam pár szót spanyolul... XD
Majd még rakok fel képeket ha tudok ígérem, csak annyira lassú ez a net, hogy konkrétan ezt a 3 képet 45 perc alatt rakta fel... :S
Amúgy mi történt tegnap óta... Nagyjából semmi. Tegnap egész nap itthon voltam. Megnéztem a How I met your mother utolsó két részét, ami megvolt még a gépemen, de ugye sajnos a többit nem tudom letölteni ilyen nettel... :S Aztán megérkezett Mira, és magával hozott egy indiai srácot, aki itt lakik az utcában és majd az osztálytársam lesz. A neve Siwa, de mindenki Awah-nak szólítja állítólag. Tök kedves, barátságos volt velem, persze ő se bírt betelni a szőke hajammal és kék vagyis szerinte szürke szememmel. (Nem, nem vagyok ilyen szép és érdekes, csak ők még nem láttak ilyet! Pl.: nem tom meséltem-e, hogy az öcsém, Ezam, megkérdezte, hogy miért sárga a hajam... sárga, köhöm... :D és Mira is és Ezam is, egyfolytába a szememet bámulják, hogy milyen szép szine van.) Itt mindenkinek vagy nagyon nagyon nagyon sötét barna vagy fekete haja van, esetleg festett vörös, de szőke vagy világos haj, sehol sincs. A szemük pedig vagy nagyon sötét barna, vagy szinte fekete, majdhogynem egybeolvad. (Ja, és Mira megkérdezte, hogy lehet hogy a nővéremnek barna, nekem szőke hajam van, mivel náluk minden testvérnek, vagyis inkább mindenkinek, ugyanolyan színű a haja.) Siwa elhívott minket péntek estére tollasozni. Na az is szép lesz... :S
Mira el akarna vinni moziba a HP 6-ra de anyukája még nem akar elengedni, mivel nem ismerem Mira barátait meg a környéket sem, és még nem beszélem annyira a nyelvet. Mondjuk részben megértem őt, most vagyok itt 3. napja, pedig már egy örökkévalóságnak tűnik. A kajával nagyon szenvedtem tegnap is meg ma reggel is, mivel utálom a halat, és történetesen hal volt halall és természetesen rizzsel. Azt nem is kell mondanom, hogy itt a rizs az állandó dolog. Risz reggelire, tízóraira, ebédre, vacsorára, nasira... Rizs a főétel és mindig változó, mit eszel hozzá. Na hát tegnap a hal volt... pfúúúúújjj... Az egyik paradicsomos, olajos és természetesen csípős, szardínia féleség volt, a másik (visszaemlékezni is undorító) fejtetőtől - farig megsütött halacska, pikkelyestül szemestül... Blöööahh... amikor megláttam, azt hittem rókázni fogok. Ők meg csak tömték és tömték belém, raktak még a tányéromra hiába mondtam, hogy köszönöm elég volt, tele vagyok... A vacsora volt aznap az utolsó reményem, hogy valami olyat is egyek, amit a szervezetem kíván, de persze murphy törvénye: az ebéd maradéka volt a vacsora... Azt hiszem látni kellett volna az arcom. Az ilyen alkalmakra 2 megoldást találtam ki. Az első az egyszerűbb, mivel mindent eszméletlen csípősre csinálnak, és mindig van valami ehetetlenül csípős szósz is, megeszek belőle egy kanállal (ne tudjátok meg milyen szenvedés és fájdalmas, majdnem elsírom magam), így kiégetem nagyjából az összes ízlelőbimbóm és nem érzem az ízeket. A másik megoldást még gyakorlom, de egész hatásos, egyszerűen bemesélem magamnak, hogy nem érzem az ízét, hogy ez finom, ez valami más étel... nagyon nagy koncentrációt igényel de tényleg működik néha, hogy bár valami undorító dolgot eszek, amit utálok, nem érzem az ízét. Egyszerűen nem továbbítom az agyamnak az ízeket, nehogy felismerje mi az amit eszek. :D:D Tudom ez hülyén hangzik, de valamit mindig ki kell találni a rossz dolgokra. Sajnos ma reggelire is hal volt, de amíg töltődtek a fényképek rájöttem, hogy maradt egy csomag csokiskekszem még magyarországról, ami a táskámban van, és sunyiban ettem belőle, de spórolva, hogy a hasonló napokat is túléljem. :D
Tegnap este cartoonnetworkot vagy mi a halált néztem, a gyerekekre tekintve. Tom és Jerry régi és új részei és a Ben10 fantasztikus kalandjai már fejből mennek azt hiszem. Lefekvéskor, először amióta eljöttem otthonról, zenét hallgattam a mobilomon. A saját zenéimet hallgatva elfogott a honvágy, de nem is kicsit. Máskor nem szokott honvágyam lenni, de azért mert tudom, hogy 1-2 héten belül mindig hazamegyek, de most nem... nagyon nem... Tegnap tényleg nagyon vágytam arra, hogy egy igazán jót beszélgethessek a saját nyelvemen valakivel, vagy hogy valaki megöleljen. Belegondolok, hogy itt egy évig egy ölelést sem fogok kapni... wááá... na ebbe lehet tényleg bele fogok őrülni. Tegnap kiderült egy beszélgetésünkből Mirával, hogy az, hogy van pasija, annyit jelent náluk, hogy van egy srác akivel sokat beszélget. Úgymondd járnak, de mivel a vallásuk nem engedi, nagyjából egymáshoz sem érhetnek. A hitük szerint csak a házastársukkal csókolózhatnak, így amikor megtudta, hogy már csókolóztam, elég nagyot nézett és mosolygott is... én is mosolygok rajta, és aki ismer az is mosolyog... :D:D
Amúgy meg, bókokat azt kapok eleget, de ezek nem számítanak, hiszen én itt egy érdekesség vagyok. Siwa is tökre hüledezett, hogy jajj de szép vagyok, amúgy ő elég csúnya volt, de persze tényleg jófej.
Ma nagyjából semmit sem csináltam. Egyre kevésbé undorodom a fürdőszobától, de attól még persze nagyon nagyon undorító. Szóval felkeltem, lezuhanyoztam, sajnos megreggeliztem, játszottam a gyerekekkel, és most itt vagyok és írok. Nemsokára megérkezik Mira a suliból, úgyhogy akkor majd le kell lépnem.
Majd próbálok felrakni még képeket a házról, Kuantanról, a családról, remélem majd sikerül, bár tuti, hogy majd csak kis adagokban tudom feltölteni őket, ha egyáltalán tudom.
Amúgy valószínűleg torokgyuszim van a sok jeges italtól, ami önmagában nem vész, csak az a rossz benne, hogy nagyon kell köhögnöm, és nem akarok a család előtt, nehogy azt higyjék elkaptam valamilyen maláriát vagy behoztam a H1N1-es vírust, amitől annyira félnek. Nem szeretnék kórházba menni, 120 féle kivizsgákásra és karanténba.
Most meg valszeg megyek babázni, úgyhogy sziasztok, vigyázzatok magatokra és majd jelentkezem!
Pussz!
21 július 2009
Első tapasztalatok 2
Sziasztok!
Szerencsére van net egyelőre ;)
Ha jól emlékszem ott hagytam abba, hogy megérkeztem Kuantanba.
Na most ez úgy volt, hogy az őrangyalom hozott el kocsival, de először a szülei házába vitt. Egy egész nagy elég szép ház volt és ami a legszebb volt az egészben, hogy gyönyörű fürdőszobájuk volt angol wcvel!!! Ti sajnos nem tudjátok ezt úgy értékelni, mint mostmár én :D Igaz wcpapírt itt se használtak de itt még az se volt probléma. Ez számomra egy reménytkeltő jel volt, hogy esetleg a házban ahol lakni fogok, ugyanilyen körülmények lesznek... de sajnos tévedtem. Ezt már akkor tudtam, amikor leparkolt az autó a ház elé. Elég csóró öreg kocsi. Az anyuka és az 5 testvér közül a nálam egy évvel fiatalabb lány, Mira. Az anyuka kicsit karótnyelt de igazából nagyon kedves. Gondolom 5 gyerek és a munka után már kicsit fáradt és elege lehet mindenből. Mira nagyon aranyos, nem tud perfekt angolul de nálam sokkal jobban beszél. Egyfolytában mosolyog, tanít, kérdez. Azt hinné az ember, hogy mivel muszlimok és csadort viselnek, be is tartják az írásaikat és nem nagyon keresnek maguknak párt de ez nem igaz, szerencsére. Bár Mira csak 14-15 éves, már 1,5 éve van barátja, csak az anyukája nem tud róla. Meg is kért rá, hogy ne áruljam el neki, mert különben megölné. :P Remélem nem szó szerint értette :D
Végül bepakoltunk a kocsiba, és nagy meglepetésemre, bár a kocsi összes része szétesős volt, a csomagtartóban bazi nagy modern extrahangfalak voltak. Bevittek a városközpontba, ahol egy félreeső utcában a legidősebb bátyj-nak van egy kis mindenes boltja. Használt mobilok és egyéb elektronikai eszközök, étel, ital... Körülbelül egy utcával odébb egy ugyanilyen boltban dolgozik a fiatalabbik bátyj, és egy utcával odébb az anyukának van egy is büféje, ahol a rokonok dolgoznak. Itt minden család elég nagy, hát ez is. Az anyukának 9 testvére van az apukának meg 12!!! Amúgy az anyuka félig kínai félig maláj, az apuka meg teljesen kínai. A két bátyjus nem valami helyes, de viszont elég jófejek. Az öcsi kicsit hiperaktív de én bírom, egyelőre. :D Aranyos... A hugica még járni se tud, de nagyon nagyon nagyon édes =) Na és van még a házvezetőnő. Ő is kedves, de sajnos nem nagyon értjük egymást, mert ő csak malájul tud, akár csak az anyuka. Igazán beszélgetni csak Mirával, és öcsival, Ezammal tudok. Az apukával még sohasem találkoztam, mivel Kuala Lumpurban van, ott rendőr, és csak hétvégente jár haza.
A környék nekem egy nagy gettóra hasonlít. Egy mediterrán getto. Érdekes és más, de nekem végülis tetszik. Persze hosszú távon lehet nem fog már annyira tetszeni, majd kiderül.
Első nap este elvittek a partra sétálni. Tényleg nagyon szépen ki van alakítva a sétány, nagyon kultúrált. Azt mondták általában tele van emberekkel, csak aznap volt a nagy focimérkőzés, ezért mindenki azt nézte... Azért mégse különböznek annyira tőlünk ezek az emberek nem? :D Aztán Michael Jackson halála miatt most itt is mindenhol csak erről hallani. Valakik még imát is mondanak érte ha meghallják a számát a rádióban. Erről jut eszembe, a rádiók nagyon jók!! Angol nyelvű a többsége, és eszméletlen jó zenéket hallgatnak, kb minden műfajban, de ami a legjobb, hogy a családom, meg a körülöttem élők szeretik a lágy lírai rockot, amit én is szeretek. Úgyhogy szerencsére, nincs gond ha valamelyikünk zenét akar hallgatni. Ja, és itt nem úgy van, hogy 20 perc duma 1 szám, hanem mennek folyamatosan a zenék és csak félkor és egészkor bemondanak körülbelül 3-3 mondatot azt is röviden, és legalább bemondják ki az előadó és a szám címe, ezt a magyar rádióknál én ritkán tapasztalom.
A ház végülis nem rossz, 2 emeletes, egy méretes franciaágyon alszok Mirával. Amúgy van számítógépe, laptopja, nyomtatója... úgyhogy ilyenekből sincs azért hiány, csak az internet necces téma. :)
Majd mindjárt megpróbálok képeket felrakni... bár nincs valami sok, és nem valami jók.
Egyéb furcsa észrevételek, tapasztalatok:
--> van egy ilyen babona vagy hagyomány, hogyha elfogyasztottad a kajádat és üres a tányérod akkor bármi is van a poharadban (kávé, kakaó, tea, narancslé, víz, stb...) , abból beleöntesz egy nagyon kicsit a tányérodba, és akkor visszajön majd a pénzed. Ez úgy derült ki, hogy voltunk egy indiai étteremben, végeztem a kajámmal, és az anyuka beleöntött a teájából a tányéromba, én meg néztem ki a fejemből, hogy most maf??? mi van?
Értetlenkedésemet látva elmagyarázták, hogy miért csinálják ezt. Azért elég komoly, hogy még éttermekben is betartják.
--> az italokat általában úgy tálalják, hogy a meleg innivalót beleöntik egy pohárbaés beleszórnak eszméletlen mennyiségű jeget, és beleraknak egy szívószálat, így a pohár aljáról meleget, a tetejéről hideget iszol, vagy felkeverve langyosat.
--> a köszönések itt nagyon bonyolultak... ha idősebb fiú fiatalabb lánynak, fiatalabb fiú idősebb lánynak, fiatalabb lány idősebb fiúnak, stb... köszön, mindig más és más kézfogást alkalmaznak. Sose tudom melyiket mikor kinél kell, úgyhogy utálok itt akárkinek is köszönni.
--> a cipőt szigorúan le kell venni mielőtt belépnél a házba!!! A házban csakis mezítláb szabad mászkálni.
--> elalvás előtt nem bárányokat számolnak, hanem rohangáló gyíkokat a plafonon. Nappal nem jönnek be, csak esténként, és általában csak a plafonon mászkálnak, és nem jönnek emberközelbe. Ebből keletkezett a " Hol a gyíkom? " című játék :DDD Viccesen hangzik magyarul... köhöm... :DD A játék lényege, ha van pár unatkozó kölyök aki nem tud elaludni, befekszenek az ágyba lekapcsolják a lámpát, kézbe vesznek két mobilt, vagy zseblámpát, kiválasztanak egy gyíkot, megjegyzik valamiről, hogy melyik az, majd lekapcsolják az összes fényt. Várnak egy kicsit, majd ha valamelyik megszólal, hogy : "Hol a gyíkom?" felkapcsolják a zseblámpát vagy mobilt, és versenyeznek, hogy melyikőjük találja meg előbb a gyíkját. :DD
--> eszméletlen sok macska járkál szabadon, és sok közöttük a buzogány farkú... érdekesen néznek ki, de nem ajánlatos hozzájuk érni...
Huhh... hirtelen most nem jut eszembe több dolog.
Ami még vicces, hogy egyik nap, durian (egy nagyon büdös, és undorító ízű növény, amitől be lehet lázasodni... ne próbáljátok ki, de tényleg ne... ) vásárlása közben, az eladó indiai pasi, megkérte a kezemet :D:D:D Nyugodjatok meg, természetesen nemet mondtam... vagyis konkrétan kiröhögtem szegényt :DD ;)
Most nem jut eszembe több dolog, amit leírhatnék, pedig biztos van még sok sok sok sok...
Úgyhogy majd még igyekszem írni...
Remélem legalább egy ember elolvassa amiket írok, hogy ne legyen ez az egész felesleges :D:D
Max nekem lesz majd vicces később visszaolvasni! =)
Nah megpróbálok képeket felrakni!
Pusszi sziasztok!
Szerencsére van net egyelőre ;)
Ha jól emlékszem ott hagytam abba, hogy megérkeztem Kuantanba.
Na most ez úgy volt, hogy az őrangyalom hozott el kocsival, de először a szülei házába vitt. Egy egész nagy elég szép ház volt és ami a legszebb volt az egészben, hogy gyönyörű fürdőszobájuk volt angol wcvel!!! Ti sajnos nem tudjátok ezt úgy értékelni, mint mostmár én :D Igaz wcpapírt itt se használtak de itt még az se volt probléma. Ez számomra egy reménytkeltő jel volt, hogy esetleg a házban ahol lakni fogok, ugyanilyen körülmények lesznek... de sajnos tévedtem. Ezt már akkor tudtam, amikor leparkolt az autó a ház elé. Elég csóró öreg kocsi. Az anyuka és az 5 testvér közül a nálam egy évvel fiatalabb lány, Mira. Az anyuka kicsit karótnyelt de igazából nagyon kedves. Gondolom 5 gyerek és a munka után már kicsit fáradt és elege lehet mindenből. Mira nagyon aranyos, nem tud perfekt angolul de nálam sokkal jobban beszél. Egyfolytában mosolyog, tanít, kérdez. Azt hinné az ember, hogy mivel muszlimok és csadort viselnek, be is tartják az írásaikat és nem nagyon keresnek maguknak párt de ez nem igaz, szerencsére. Bár Mira csak 14-15 éves, már 1,5 éve van barátja, csak az anyukája nem tud róla. Meg is kért rá, hogy ne áruljam el neki, mert különben megölné. :P Remélem nem szó szerint értette :D
Végül bepakoltunk a kocsiba, és nagy meglepetésemre, bár a kocsi összes része szétesős volt, a csomagtartóban bazi nagy modern extrahangfalak voltak. Bevittek a városközpontba, ahol egy félreeső utcában a legidősebb bátyj-nak van egy kis mindenes boltja. Használt mobilok és egyéb elektronikai eszközök, étel, ital... Körülbelül egy utcával odébb egy ugyanilyen boltban dolgozik a fiatalabbik bátyj, és egy utcával odébb az anyukának van egy is büféje, ahol a rokonok dolgoznak. Itt minden család elég nagy, hát ez is. Az anyukának 9 testvére van az apukának meg 12!!! Amúgy az anyuka félig kínai félig maláj, az apuka meg teljesen kínai. A két bátyjus nem valami helyes, de viszont elég jófejek. Az öcsi kicsit hiperaktív de én bírom, egyelőre. :D Aranyos... A hugica még járni se tud, de nagyon nagyon nagyon édes =) Na és van még a házvezetőnő. Ő is kedves, de sajnos nem nagyon értjük egymást, mert ő csak malájul tud, akár csak az anyuka. Igazán beszélgetni csak Mirával, és öcsival, Ezammal tudok. Az apukával még sohasem találkoztam, mivel Kuala Lumpurban van, ott rendőr, és csak hétvégente jár haza.
A környék nekem egy nagy gettóra hasonlít. Egy mediterrán getto. Érdekes és más, de nekem végülis tetszik. Persze hosszú távon lehet nem fog már annyira tetszeni, majd kiderül.
Első nap este elvittek a partra sétálni. Tényleg nagyon szépen ki van alakítva a sétány, nagyon kultúrált. Azt mondták általában tele van emberekkel, csak aznap volt a nagy focimérkőzés, ezért mindenki azt nézte... Azért mégse különböznek annyira tőlünk ezek az emberek nem? :D Aztán Michael Jackson halála miatt most itt is mindenhol csak erről hallani. Valakik még imát is mondanak érte ha meghallják a számát a rádióban. Erről jut eszembe, a rádiók nagyon jók!! Angol nyelvű a többsége, és eszméletlen jó zenéket hallgatnak, kb minden műfajban, de ami a legjobb, hogy a családom, meg a körülöttem élők szeretik a lágy lírai rockot, amit én is szeretek. Úgyhogy szerencsére, nincs gond ha valamelyikünk zenét akar hallgatni. Ja, és itt nem úgy van, hogy 20 perc duma 1 szám, hanem mennek folyamatosan a zenék és csak félkor és egészkor bemondanak körülbelül 3-3 mondatot azt is röviden, és legalább bemondják ki az előadó és a szám címe, ezt a magyar rádióknál én ritkán tapasztalom.
A ház végülis nem rossz, 2 emeletes, egy méretes franciaágyon alszok Mirával. Amúgy van számítógépe, laptopja, nyomtatója... úgyhogy ilyenekből sincs azért hiány, csak az internet necces téma. :)
Majd mindjárt megpróbálok képeket felrakni... bár nincs valami sok, és nem valami jók.
Egyéb furcsa észrevételek, tapasztalatok:
--> van egy ilyen babona vagy hagyomány, hogyha elfogyasztottad a kajádat és üres a tányérod akkor bármi is van a poharadban (kávé, kakaó, tea, narancslé, víz, stb...) , abból beleöntesz egy nagyon kicsit a tányérodba, és akkor visszajön majd a pénzed. Ez úgy derült ki, hogy voltunk egy indiai étteremben, végeztem a kajámmal, és az anyuka beleöntött a teájából a tányéromba, én meg néztem ki a fejemből, hogy most maf??? mi van?
Értetlenkedésemet látva elmagyarázták, hogy miért csinálják ezt. Azért elég komoly, hogy még éttermekben is betartják.
--> az italokat általában úgy tálalják, hogy a meleg innivalót beleöntik egy pohárbaés beleszórnak eszméletlen mennyiségű jeget, és beleraknak egy szívószálat, így a pohár aljáról meleget, a tetejéről hideget iszol, vagy felkeverve langyosat.
--> a köszönések itt nagyon bonyolultak... ha idősebb fiú fiatalabb lánynak, fiatalabb fiú idősebb lánynak, fiatalabb lány idősebb fiúnak, stb... köszön, mindig más és más kézfogást alkalmaznak. Sose tudom melyiket mikor kinél kell, úgyhogy utálok itt akárkinek is köszönni.
--> a cipőt szigorúan le kell venni mielőtt belépnél a házba!!! A házban csakis mezítláb szabad mászkálni.
--> elalvás előtt nem bárányokat számolnak, hanem rohangáló gyíkokat a plafonon. Nappal nem jönnek be, csak esténként, és általában csak a plafonon mászkálnak, és nem jönnek emberközelbe. Ebből keletkezett a " Hol a gyíkom? " című játék :DDD Viccesen hangzik magyarul... köhöm... :DD A játék lényege, ha van pár unatkozó kölyök aki nem tud elaludni, befekszenek az ágyba lekapcsolják a lámpát, kézbe vesznek két mobilt, vagy zseblámpát, kiválasztanak egy gyíkot, megjegyzik valamiről, hogy melyik az, majd lekapcsolják az összes fényt. Várnak egy kicsit, majd ha valamelyik megszólal, hogy : "Hol a gyíkom?" felkapcsolják a zseblámpát vagy mobilt, és versenyeznek, hogy melyikőjük találja meg előbb a gyíkját. :DD
--> eszméletlen sok macska járkál szabadon, és sok közöttük a buzogány farkú... érdekesen néznek ki, de nem ajánlatos hozzájuk érni...
Huhh... hirtelen most nem jut eszembe több dolog.
Ami még vicces, hogy egyik nap, durian (egy nagyon büdös, és undorító ízű növény, amitől be lehet lázasodni... ne próbáljátok ki, de tényleg ne... ) vásárlása közben, az eladó indiai pasi, megkérte a kezemet :D:D:D Nyugodjatok meg, természetesen nemet mondtam... vagyis konkrétan kiröhögtem szegényt :DD ;)
Most nem jut eszembe több dolog, amit leírhatnék, pedig biztos van még sok sok sok sok...
Úgyhogy majd még igyekszem írni...
Remélem legalább egy ember elolvassa amiket írok, hogy ne legyen ez az egész felesleges :D:D
Max nekem lesz majd vicces később visszaolvasni! =)
Nah megpróbálok képeket felrakni!
Pusszi sziasztok!
Bővebb ismertető azaz első tapasztalatok
Na megint írok!
Reményeim szerint, most sikerül egy kicsit bővebben elmesélnem mi is történt eddig.
Az út idefele bazi hosszú és unalmas volt. Na de akkor kezdjük az elején:Kint állunk a reptéren: Anya, apa, Szilvi, Mama, Papa és Szandi az AFS-től. Bőröndöm leadva, jegyek a kezemben. Azt hittem itt már izgulni fogok, de nem, még nem. Aztán eljött a búcsú pillanata. Nővérem sír, anyám csak pityereg, apám csinálja a 120 fotót, nagyszülők integetnek, Szandi bíztatva mosolyog, én pedig elindultam egyedül. Ez volt az a pillanat, amikor konkrétan minden belém fagyott! De gyorsan elhessegettem ezt is. A reptéren ülve egyedül, miközben vártam a beszállásra, körülbelül 120 sms-t küldtem szét… Furcsa érzés volt egyedül ott lenni. Sokszor repültem már, de sohasem egyedül, mindig volt velem valaki, ha nem is a családból, akkor barátok. Végül ezt is meg lehetett szokni. Beszálltam a gépbe, leültem a helyemre és bámultam ki az ablakon. Alig voltak ezen a járaton, úgyhogy a mellettem lévő két ülést is én birtokoltam, ami elég kényelmes volt. Nem volt valami hosszú út, nagyjából 2 – 2,5 órás és a felét sikerült átaludnom. Frankfurti reptérre megérkezve, a legtöbbet a németekre gondoltam, de persze nem csak kizárólag rájuk. A Frankfurti reptérről azt kell tudni, hogy eszméletlen nagy. Az A/1 terminálon szálltam le és a C/1 terminálon kellett beszállnom. 1 órám volt ahhoz, hogy átérjek egyik helyről a másikra, és nem viccelek, kilométereket kellett sétálnom. Nagyjából fél órába telt átérnem úgy, hogy közben még Fraport-tal is utaztam, azzal a kis összekötő vonattal. Végül megérkeztem a C14-es kapuhoz, ahol egy óriási váróterem volt és egy snack bár, ahol sikerült Apfelschorlét vennem! Nagyon finom volt, és megint csak a németek jutottak róla eszembe : D . Végül beszálltam az óriási Jumbo-ba, ami elrepített először Bangkok-ig, majd Kuala Lumpur-ig. Bangkok-ban szintén ki kellett szállnom. Megint 20 percig gyalogoltam mire odaértem a váróteremhez. Itt ki kellett töltenem az egészségügyi kártyát és a bevándorló/látogató lapot, ami Malajziába kell. Végül még 2 óra repülő út után megérkeztem KL-ba. Eszméletlen sokat kellett szarakodnom a becsekkolással, de végül sikerült. Megint egy laza 15-20 perces út után és fraport után megszereztem a bőröndöm, ami bár darabokban érkezett meg, de a lényeg h megvolt. Kiérkezésnél először rám szállt egy nyomi taxis, majd végül összefutottam az AFS-szel, akik rögtön mosolyogva fogadtak. Én voltam az első, aki megérkezett a cserediákok közül. Aztán közben találkoztam Mr. Kuhan-nal, aki egy elég őrült fazon, mellesleg a maláj AFS vezetője.
Na de mostantól nem részletezem ennyire mert nincs ennyi időm. :D
Szóval több órás várakozás után megérkeztek a többi ország képviselői is: 3 belga csaj, 1 osztrák csaj, 1 canadai csaj, 1 norvég srác, 22 német vegyesen, 1 portugál srác, 1 venezuelai csaj aki amúgy a szobatársam lett, 8 olasz vegyesen, 3 francia vegyesen, egy nigériai feka srác Hongkongból aki angol anyanyelvű és amúgy bazi jófej :D ja és egy svájci srác ...
1 órás buszozás után megérkeztünk Kuala Lumpur belvárosába, ahol a szállásunk volt.
Kaja, szoba, alvás.
Másnap ment az ismerkedés, a miért malájziát választottad és az ilyen általános dolgok. Jó volt végülis, jófejek voltak az emberek. Bementünk Kuala Lumpur központjába, egy 10 emeletes eszméletlen nagy bevásárlóközpontba ahol egy ksiebb vidámpark is volt :D:D
Sajnos az egyik olasz gigolo nem akart leszállni rólam, Valerio, eszméletlenül idegesített!!! Nem szeretem az olaszokat rájöttem... :D
Viszont a nigériai Hongkongi feka srác nagyon aranyos volt, Mubarak (vagy vmi ilyesmi, nekem csak Bobby :D )
És a kedvenc maláj AFS önkéntesem Julian (lány) =)
Velük nagyon jól szórakoztam.
Aztán következő nap, családdal való ismerkedés.
Sajnos az én családom nem tudott eljönni a munkájuk miatt így az "őrangyalom" fogadott be. (Minden embernek van egy AFS-es őrangyala, akihez bármi bajjal fordulhat.) Kuala Lumpurtól 40 percnyire egy kisebb házikóban voltam ott 2 napig. Láttam imádkozni az ottani gyerekeket, ettem finom maláj kajákat amiket beazonosítani nem lehet és nem is szeretnék :D és voltam igazi maláj piacon ahol azt hiszem én voltam a legnagyobb attrakció.
Tök kedves volt a csaj akivel laktam, de bevallom, halvány lila gőzöm sincs mi volt a neve :D:D:D ciki XD
Az első sokk a wc volt. Egy szűk kis kabin, egy lyuk és egy lefolyó és egy vödör víz... innentől nem folytatnám mert nagyon gusztustalan...
Szóval hogy is mondjam, a higénia nincs a toppon. :S
Végül egy fél napos úttal elérkeztem Kuantan-ba, ahol most élek.
Már itt is sokminden történt velem, de a hugom szeretne aludni, úgyhogy reménykedve abban, hogy holnap is lesz netem, most abbahagyom az írást, és megpróbálom majd holnap befejezni. =)
Itteni idő szerint: 22:53 van kedd, július 21!
Jó éjt mindenkinek!
Csáó =) <3
Reményeim szerint, most sikerül egy kicsit bővebben elmesélnem mi is történt eddig.
Az út idefele bazi hosszú és unalmas volt. Na de akkor kezdjük az elején:Kint állunk a reptéren: Anya, apa, Szilvi, Mama, Papa és Szandi az AFS-től. Bőröndöm leadva, jegyek a kezemben. Azt hittem itt már izgulni fogok, de nem, még nem. Aztán eljött a búcsú pillanata. Nővérem sír, anyám csak pityereg, apám csinálja a 120 fotót, nagyszülők integetnek, Szandi bíztatva mosolyog, én pedig elindultam egyedül. Ez volt az a pillanat, amikor konkrétan minden belém fagyott! De gyorsan elhessegettem ezt is. A reptéren ülve egyedül, miközben vártam a beszállásra, körülbelül 120 sms-t küldtem szét… Furcsa érzés volt egyedül ott lenni. Sokszor repültem már, de sohasem egyedül, mindig volt velem valaki, ha nem is a családból, akkor barátok. Végül ezt is meg lehetett szokni. Beszálltam a gépbe, leültem a helyemre és bámultam ki az ablakon. Alig voltak ezen a járaton, úgyhogy a mellettem lévő két ülést is én birtokoltam, ami elég kényelmes volt. Nem volt valami hosszú út, nagyjából 2 – 2,5 órás és a felét sikerült átaludnom. Frankfurti reptérre megérkezve, a legtöbbet a németekre gondoltam, de persze nem csak kizárólag rájuk. A Frankfurti reptérről azt kell tudni, hogy eszméletlen nagy. Az A/1 terminálon szálltam le és a C/1 terminálon kellett beszállnom. 1 órám volt ahhoz, hogy átérjek egyik helyről a másikra, és nem viccelek, kilométereket kellett sétálnom. Nagyjából fél órába telt átérnem úgy, hogy közben még Fraport-tal is utaztam, azzal a kis összekötő vonattal. Végül megérkeztem a C14-es kapuhoz, ahol egy óriási váróterem volt és egy snack bár, ahol sikerült Apfelschorlét vennem! Nagyon finom volt, és megint csak a németek jutottak róla eszembe : D . Végül beszálltam az óriási Jumbo-ba, ami elrepített először Bangkok-ig, majd Kuala Lumpur-ig. Bangkok-ban szintén ki kellett szállnom. Megint 20 percig gyalogoltam mire odaértem a váróteremhez. Itt ki kellett töltenem az egészségügyi kártyát és a bevándorló/látogató lapot, ami Malajziába kell. Végül még 2 óra repülő út után megérkeztem KL-ba. Eszméletlen sokat kellett szarakodnom a becsekkolással, de végül sikerült. Megint egy laza 15-20 perces út után és fraport után megszereztem a bőröndöm, ami bár darabokban érkezett meg, de a lényeg h megvolt. Kiérkezésnél először rám szállt egy nyomi taxis, majd végül összefutottam az AFS-szel, akik rögtön mosolyogva fogadtak. Én voltam az első, aki megérkezett a cserediákok közül. Aztán közben találkoztam Mr. Kuhan-nal, aki egy elég őrült fazon, mellesleg a maláj AFS vezetője.
Na de mostantól nem részletezem ennyire mert nincs ennyi időm. :D
Szóval több órás várakozás után megérkeztek a többi ország képviselői is: 3 belga csaj, 1 osztrák csaj, 1 canadai csaj, 1 norvég srác, 22 német vegyesen, 1 portugál srác, 1 venezuelai csaj aki amúgy a szobatársam lett, 8 olasz vegyesen, 3 francia vegyesen, egy nigériai feka srác Hongkongból aki angol anyanyelvű és amúgy bazi jófej :D ja és egy svájci srác ...
1 órás buszozás után megérkeztünk Kuala Lumpur belvárosába, ahol a szállásunk volt.
Kaja, szoba, alvás.
Másnap ment az ismerkedés, a miért malájziát választottad és az ilyen általános dolgok. Jó volt végülis, jófejek voltak az emberek. Bementünk Kuala Lumpur központjába, egy 10 emeletes eszméletlen nagy bevásárlóközpontba ahol egy ksiebb vidámpark is volt :D:D
Sajnos az egyik olasz gigolo nem akart leszállni rólam, Valerio, eszméletlenül idegesített!!! Nem szeretem az olaszokat rájöttem... :D
Viszont a nigériai Hongkongi feka srác nagyon aranyos volt, Mubarak (vagy vmi ilyesmi, nekem csak Bobby :D )
És a kedvenc maláj AFS önkéntesem Julian (lány) =)
Velük nagyon jól szórakoztam.
Aztán következő nap, családdal való ismerkedés.
Sajnos az én családom nem tudott eljönni a munkájuk miatt így az "őrangyalom" fogadott be. (Minden embernek van egy AFS-es őrangyala, akihez bármi bajjal fordulhat.) Kuala Lumpurtól 40 percnyire egy kisebb házikóban voltam ott 2 napig. Láttam imádkozni az ottani gyerekeket, ettem finom maláj kajákat amiket beazonosítani nem lehet és nem is szeretnék :D és voltam igazi maláj piacon ahol azt hiszem én voltam a legnagyobb attrakció.
Tök kedves volt a csaj akivel laktam, de bevallom, halvány lila gőzöm sincs mi volt a neve :D:D:D ciki XD
Az első sokk a wc volt. Egy szűk kis kabin, egy lyuk és egy lefolyó és egy vödör víz... innentől nem folytatnám mert nagyon gusztustalan...
Szóval hogy is mondjam, a higénia nincs a toppon. :S
Végül egy fél napos úttal elérkeztem Kuantan-ba, ahol most élek.
Már itt is sokminden történt velem, de a hugom szeretne aludni, úgyhogy reménykedve abban, hogy holnap is lesz netem, most abbahagyom az írást, és megpróbálom majd holnap befejezni. =)
Itteni idő szerint: 22:53 van kedd, július 21!
Jó éjt mindenkinek!
Csáó =) <3
Elso jelentkezes
Sziasztooook!
Eloszor jelentkezem innen malajziabol!
Nincs sok idom, ugyhogy gyors leszek ha nem gondd :)
A lenyeg , hogy itt minden rendben van azaz:
Nagyon nagyon nagyon meleg van, majd ide sulok de ugyebar vallam terdem nem loghat ki szoval belesulok a hosszu cuccaimba!
A csaladom tok aranyos foleg a testverem akinek a nevet nem irom le mert itt ul mellettem :D
A hely kicsit olyan mint egy getto de tok jo, elvezem :)
Suliba majd csak Augusztus elsejetol megyek ugyhogy arrol meg nincs semmi infom.
Nem lattam nagyon helyes pasikat, de ha igen akkor az is kinai volt.
Amugy azert ok se olyan szentek mert tesomnak 1,5 eve van pasija csak anyja nem tud rola.
Na szoval igazabol egyelore ennyit irnek nektek mert mennem kell es majd meg jelentkezem es teszek fel kepeket!
Hianyoztok!
Puszi sziasztok!
Eloszor jelentkezem innen malajziabol!
Nincs sok idom, ugyhogy gyors leszek ha nem gondd :)
A lenyeg , hogy itt minden rendben van azaz:
Nagyon nagyon nagyon meleg van, majd ide sulok de ugyebar vallam terdem nem loghat ki szoval belesulok a hosszu cuccaimba!
A csaladom tok aranyos foleg a testverem akinek a nevet nem irom le mert itt ul mellettem :D
A hely kicsit olyan mint egy getto de tok jo, elvezem :)
Suliba majd csak Augusztus elsejetol megyek ugyhogy arrol meg nincs semmi infom.
Nem lattam nagyon helyes pasikat, de ha igen akkor az is kinai volt.
Amugy azert ok se olyan szentek mert tesomnak 1,5 eve van pasija csak anyja nem tud rola.
Na szoval igazabol egyelore ennyit irnek nektek mert mennem kell es majd meg jelentkezem es teszek fel kepeket!
Hianyoztok!
Puszi sziasztok!
15 július 2009
Pár perc
Sziasztok!
Nagyjából 15 perc múlva indulunk itthonról...
"Elhagyom a várost, ahol élek..."
Vagyis inkább az országot.
Hiányozni fogtok emberek!
Puszi
Nagyjából 15 perc múlva indulunk itthonról...
"Elhagyom a várost, ahol élek..."
Vagyis inkább az országot.
Hiányozni fogtok emberek!
Puszi
04 július 2009
Búcsú
Sziasztok!
---> Rossz hír: Itt ülök a gép előtt hajnali 7:04-kor, fáradtan, egy halom szeméttel és 11 nap múlva elutazok malajziába, és már előtte nem látlak titeket több mint egy évig!
---> Jó hír: boldog vagyok! =)
Boldog vagyok, mert ha nem is feltétlenül azoktól az emberektől, akikre számítottam, de más emberektől búcsút vettem, és nem is akármilyet. Szerencsére sikerült megismételni a multkori bulit, és eszméletlen jól éreztem magam. Isteni volt a hangulat, még ha nem is voltunk valami sokan, nagyon megszerettem mindenkit! Biztos vagyok benne, hogy sokszor fogok visszaemlékezni Malaysia-ban is ezekre a pillanatkora pl.: a jó kis pipázásokra, a kávés sörre, az éjszakai medencézésre, ahol sikerült sérülést okoznom, és ezer bocsánatot kérek emiatt! :$ szóóóval ezekre az együtt töltött pillanatokra. Remélem a karmolás amit okoztam legalább annyiban hasznos, hogy ha az a bizonyos valaki a tükörbe néz, és meglátja, akkor rám gondol. :D Tényleg egy elég tökéletes bulinak mondható, de azért részben sajnálom, hogy egy két ember nem tudott eljönnni. Itt gondolok főleg Pollira, akinek köztünk lett volna a helye! Nagyon sajnálom, hogy nem volt velünk, ehelyett egy táborban szenvedett a biciklin... Szerencsére sikerült tőle is külön búcsút vennem.
Persze, mikor a buli a vége felé tartott elkapott egy kis szomorúság, merengés... Úgy éreztem, hogy csak most ismertelek meg és már el is vesztelek titeket. Amikor jött a busz, olyan volt mintha hátbaszúrtak volna. Jól esett még az az utolsó pár puszi és ölelés. Sose fogom elfelejteni azokat az arcokat a reggeli fényben, fáradtan, ahogy távolodnak el tőlem és csak nézek utánuk... ez most tudom, hogy nyálasra sikerült de ez valahogy tényleg beleégett az agyamba. Hazafele is tök furcsa hangulatom volt. Szerintem még sosem sétáltam fel ilyen korán haza... zenét hallgattam és arra gondoltam, hogy milyen furcsa lesz 10 év után itthagyni ezt a helyet, és próbáltam visszaemlékezni a 7 éves Anitára, ahogy ugyanígy sétált fel a micimackós táskájával suli után. Ez részben arra ébresztett rá, hogy milyen öreg vagyok, mennyivel jobb gyereknek lenni, és mégis mennyire szeretem, hogy már "nagy" vagyok, és ami a legfontosabb, arra is ráébresztett, hogy milyen gyorsan telt el ennyi idő. Igaz sokminden változott is de ez így van rendjén. Tisztában vagyok azzal, hogy amíg nem leszek itthon nem áll meg az idő, akármennyire is azt szeretném és olyan érzésem van... 1 év alatt biztos rengetek új dolog fog veletek történni, rengeteg változáson fogtok keresztülmenni, legjobb bizonyíték rá, nézzük meg 9. -ben és 10.-ben az osztályt, mintha nem is ugyanaz lenne... Én is biztosan változni fogok... de remélem az nem fog megváltozni, hogy ugyanúgy vártok majd vissza, ahogy én is ugyanúgy vissza akarok majd jönni közétek =)
Na most a sok nyálas szöveg után már csak annyit mondok, hogy remélem sikerül még sok sok sok ilyen jó bulit szerveznünk majd ha hazajöttem!
És tudom, furcsa, hogy így 1 hét után írom le ezt az egészet, de a nagy része már készen volt, csak elaludtam írás közben, aztán meg elfelejtődött... :S
Holnap után után indulás!!
Sziasztok! <3
---> Rossz hír: Itt ülök a gép előtt hajnali 7:04-kor, fáradtan, egy halom szeméttel és 11 nap múlva elutazok malajziába, és már előtte nem látlak titeket több mint egy évig!
---> Jó hír: boldog vagyok! =)
Boldog vagyok, mert ha nem is feltétlenül azoktól az emberektől, akikre számítottam, de más emberektől búcsút vettem, és nem is akármilyet. Szerencsére sikerült megismételni a multkori bulit, és eszméletlen jól éreztem magam. Isteni volt a hangulat, még ha nem is voltunk valami sokan, nagyon megszerettem mindenkit! Biztos vagyok benne, hogy sokszor fogok visszaemlékezni Malaysia-ban is ezekre a pillanatkora pl.: a jó kis pipázásokra, a kávés sörre, az éjszakai medencézésre, ahol sikerült sérülést okoznom, és ezer bocsánatot kérek emiatt! :$ szóóóval ezekre az együtt töltött pillanatokra. Remélem a karmolás amit okoztam legalább annyiban hasznos, hogy ha az a bizonyos valaki a tükörbe néz, és meglátja, akkor rám gondol. :D Tényleg egy elég tökéletes bulinak mondható, de azért részben sajnálom, hogy egy két ember nem tudott eljönnni. Itt gondolok főleg Pollira, akinek köztünk lett volna a helye! Nagyon sajnálom, hogy nem volt velünk, ehelyett egy táborban szenvedett a biciklin... Szerencsére sikerült tőle is külön búcsút vennem.
Persze, mikor a buli a vége felé tartott elkapott egy kis szomorúság, merengés... Úgy éreztem, hogy csak most ismertelek meg és már el is vesztelek titeket. Amikor jött a busz, olyan volt mintha hátbaszúrtak volna. Jól esett még az az utolsó pár puszi és ölelés. Sose fogom elfelejteni azokat az arcokat a reggeli fényben, fáradtan, ahogy távolodnak el tőlem és csak nézek utánuk... ez most tudom, hogy nyálasra sikerült de ez valahogy tényleg beleégett az agyamba. Hazafele is tök furcsa hangulatom volt. Szerintem még sosem sétáltam fel ilyen korán haza... zenét hallgattam és arra gondoltam, hogy milyen furcsa lesz 10 év után itthagyni ezt a helyet, és próbáltam visszaemlékezni a 7 éves Anitára, ahogy ugyanígy sétált fel a micimackós táskájával suli után. Ez részben arra ébresztett rá, hogy milyen öreg vagyok, mennyivel jobb gyereknek lenni, és mégis mennyire szeretem, hogy már "nagy" vagyok, és ami a legfontosabb, arra is ráébresztett, hogy milyen gyorsan telt el ennyi idő. Igaz sokminden változott is de ez így van rendjén. Tisztában vagyok azzal, hogy amíg nem leszek itthon nem áll meg az idő, akármennyire is azt szeretném és olyan érzésem van... 1 év alatt biztos rengetek új dolog fog veletek történni, rengeteg változáson fogtok keresztülmenni, legjobb bizonyíték rá, nézzük meg 9. -ben és 10.-ben az osztályt, mintha nem is ugyanaz lenne... Én is biztosan változni fogok... de remélem az nem fog megváltozni, hogy ugyanúgy vártok majd vissza, ahogy én is ugyanúgy vissza akarok majd jönni közétek =)
Na most a sok nyálas szöveg után már csak annyit mondok, hogy remélem sikerül még sok sok sok ilyen jó bulit szerveznünk majd ha hazajöttem!
És tudom, furcsa, hogy így 1 hét után írom le ezt az egészet, de a nagy része már készen volt, csak elaludtam írás közben, aztán meg elfelejtődött... :S
Holnap után után indulás!!
Sziasztok! <3
01 július 2009
Ismerkedés az új évfolyammal
Sziasztok!
Múlt héten egyik nap, amikor angol után a széna térre igyekeztem, összefutottam egy sulis csajjal, Pollival. :) Alattam jár egyel, a 9/b -be. Elkezdtünk beszélgetni, és nagyon jól éreztük magnkat, legalábbis én biztos. :P Meghívott a bulijára, amit pénteken (junius 26.-án) tartott az évfolyamtársaival. Először úgy gondoltam nem megyek el, mert mi keresni valóm lenne ott, de hamar megjött hozzá a kedvem. Utolsó pillanatban de kiderült, hogy el tudok menni. Rengeteg új arcot ismertem meg a 9. évfolyamból, de persze voltak olyanok is akiket már ismertem. Először azokkal ismerkedtem meg, akik korábban eljöttek, hogy segítsenek a pakolásban. Köztük volt Zsófi, Mayer, Máté, Samu, meg még a szőke srác akinek nem emlékszem a nevére (bocsiiii). Aztán lassan érkeztek a többiek: Viri, Orsi, Junek, Viktor, Zubi, Nóri, Franci és - bocsánat ha ezzel sértek valakit - a díszköcsögök cuki gyémánt fülbevallóval. Nah hát velük a kommunikáció a köszönésig jutott el, és ott szerencsére abba is maradt. Laza sörözés volt, nem úgy mint a 10. évfolyamon, amit most nem is részleteznék :D :D :D , minden esetre nagyon kellemesen éreztem magam. A legtöbbet talán az első három sráccal beszélgettem. Mind a három nagyon szimpatikus volt nekem a maga módján. :) Marcival (Mayer) nagyon jól elbeszélgettük az időt, mindenféle baromságról, Samuval bár nem beszéltem annyit, de azért ő is nagyon szimpatikusnak tűnt. Na és Máté... :D Első ránézésre látszott rajta, hogy ő a lányok kedvence, ami később még inkább bebizonyosodott. És nem hagyhatom ki, istenien masszíroz! Komolyan, aki ismeri, annak ajánlom, hogy kérje meg arra , hogy megmasszírozza ;) ! Persze utólag kiderült, hogy nem is olyan csajozós, mint ahogy én azt elképzeltem.
A lényeg, hogy nagyon jól éreztem magam, nagyon sok szép emlékem van a buliról... :P
Nagyon örülök, hogy nem csak megismertem őket, hanem meg is szerettem, hiszen persze, az rossz, hogy most még több ember fog hiányozni Malajziában, de örömmel tölt el, ha arra gondolok, hogy ŐK várnak vissza. <3
Ui.: Remélem sikerül megismételni ezt még a hétvégén ;)
Üdv! <3
Múlt héten egyik nap, amikor angol után a széna térre igyekeztem, összefutottam egy sulis csajjal, Pollival. :) Alattam jár egyel, a 9/b -be. Elkezdtünk beszélgetni, és nagyon jól éreztük magnkat, legalábbis én biztos. :P Meghívott a bulijára, amit pénteken (junius 26.-án) tartott az évfolyamtársaival. Először úgy gondoltam nem megyek el, mert mi keresni valóm lenne ott, de hamar megjött hozzá a kedvem. Utolsó pillanatban de kiderült, hogy el tudok menni. Rengeteg új arcot ismertem meg a 9. évfolyamból, de persze voltak olyanok is akiket már ismertem. Először azokkal ismerkedtem meg, akik korábban eljöttek, hogy segítsenek a pakolásban. Köztük volt Zsófi, Mayer, Máté, Samu, meg még a szőke srác akinek nem emlékszem a nevére (bocsiiii). Aztán lassan érkeztek a többiek: Viri, Orsi, Junek, Viktor, Zubi, Nóri, Franci és - bocsánat ha ezzel sértek valakit - a díszköcsögök cuki gyémánt fülbevallóval. Nah hát velük a kommunikáció a köszönésig jutott el, és ott szerencsére abba is maradt. Laza sörözés volt, nem úgy mint a 10. évfolyamon, amit most nem is részleteznék :D :D :D , minden esetre nagyon kellemesen éreztem magam. A legtöbbet talán az első három sráccal beszélgettem. Mind a három nagyon szimpatikus volt nekem a maga módján. :) Marcival (Mayer) nagyon jól elbeszélgettük az időt, mindenféle baromságról, Samuval bár nem beszéltem annyit, de azért ő is nagyon szimpatikusnak tűnt. Na és Máté... :D Első ránézésre látszott rajta, hogy ő a lányok kedvence, ami később még inkább bebizonyosodott. És nem hagyhatom ki, istenien masszíroz! Komolyan, aki ismeri, annak ajánlom, hogy kérje meg arra , hogy megmasszírozza ;) ! Persze utólag kiderült, hogy nem is olyan csajozós, mint ahogy én azt elképzeltem.
A lényeg, hogy nagyon jól éreztem magam, nagyon sok szép emlékem van a buliról... :P
Nagyon örülök, hogy nem csak megismertem őket, hanem meg is szerettem, hiszen persze, az rossz, hogy most még több ember fog hiányozni Malajziában, de örömmel tölt el, ha arra gondolok, hogy ŐK várnak vissza. <3
Ui.: Remélem sikerül megismételni ezt még a hétvégén ;)
Üdv! <3
Feliratkozás:
Megjegyzések (Atom)
