Első nap a suliban

Sziasztok!

Túléltem! Nehezen de sikerült végigcsinálnom az első napot a suliban. Reggel kelés, zuhany öltözködés, találkozás az "őrangyallal" és apu visz be suliba. Ez még teljesen rendben is volt. Megérkeztünk és kiszálltam a kocsiból. Na itt kezdődött a baj. Mikor megérkeztem, a többieknek már órája volt, de így is éreztem azt a 2000 valahány szempárt rám szegődni. Kilestek és kiszólogattak az osztályból. Valami rémesen nyomasztó érzés ez. A világon semmi pénzért nem szeretnék híres lenni. Aztán felmentünk a titkárságra. A vicc az, hogy még a tanárok is úgy jöttek oda hozzám, hogy bemutatkozzanak és kezet fogjanak velem. Bozasztó... Végigültem a hivatalos beszélgetéseket, körbevezettek a sulin, ami megint csak egy kisebb tömeget vonzott magam köré. Mutogattak, futottak utánam... Szörnyű...!!! Majd a tanári ebédlőben kajálhattam, amit gondolom megint csak nem sok új diákkal tesznek meg. A vicc az, hogy kb a diri szolgált ki. Gyötrelem... De az igazi kínzás az volt, amikor bevittek az osztályba. Mindenki körémgyűlt, dumálni akart, bemutatkoztak de csak egynek jegyeztem meg a nevét mert csak annyiból áll, hogy Ta, és egy 24 ajtós szekrény a gyerek. Be kell vallanom, amikor azt mondom a saját osztálytársaimra otthon, hogy éretlenek, akkor ezekre nem tudom mit mondjak. De mondjuk itt fiúk lányok is, nagyon gyerekesek és nagyon őrültek. Kicsit úgy éreztem magam, mint a diliházban, de azért mindenki nagyon kedves volt, csak nekem volt nyomasztó ez a tömeg, ez a figyelem, ez az egész cirkusz. Ráadásul a titkárnő megkért arra, hogy holnap reggel álljak ki a suliszinpadra, és mutatkozzak be az egész sulinak, angolul és malájul is. Anyád, már bocsánat. Szóval ha a holnapot nem élném túl, akkor szerettelek titeket. Tudom, hogy mind ezt kedves gesztusnak tartják, és nyalják a popsimat jobbról balról, de jobban szeretem magam tisztítani a dolgaim. Szóval a lényeg, hogy utálom ezt a felhajtást. Remélem egy hét alatt lecseng... :-S

Az órák, amúgy tökre ugyanolyanok, min akármelyik másik suliban. Semmi különöset nem kell elképzelni. Eddig úgy tűnik a matek lesz itt a kedvenc órám, mivel 1. az angolul van 2. azt amúgy is értem.

Suli után Siva megint sms-ezett velem, és mondtam neki h nem szeretek "híres" lenni, erre ő azt mondta, hogy pont emiatt nem beszélhetünk. Nem nagyon fogtam fel a dolgot, de aztán elmondta, hogy azért nem, mert az emberek nem tudják, hogy mi már ismerjük egymást, és ha beszélgetnénk azt hinnék, hogy ő is csak fel akar csípni... pasi logika... ki nem szarja le mit gondolnak a többiek? Ez az egyik a másikra kicsit később jöttem rá, mégpedig arra, hogy Siva a nem túl népszerű emberek közé tartozik a suliban, és mindenki őt baszogatná. Úgyhogy Siva megkért, hogy holnap köszönjek névszerint rá a suliban... Milyen dolgokra jó vagyok mi? " Népszerűséget a népnek, legyél a barátom...! - Népszerű akarsz lenni, legyél a barátom? Ronda vagy és senki se néz rád? Legyél a barátom!" Pfffuuuujjjj emberek! Tényleg idegesít ez az egész. Gondoljatok bele, nem tudhatjátok ki akar igazán megismerni, ki tart tényleg jó fejnek, ki akar tényleg Veled lenni, és mindezt nem azért, hogy híres, népszerű, központi ember legyen...

Most kezdtem el úgy érezni magam, hogy bár körlvesz 2000 ember, tökre egyedül vagyok. Ami a rosszabb volt az egészben, hogy Mirát eddig tényleg nagyon megszerettem, de most volt egy olyan érzésem, hogy ő is bazira csak arra hajt, h központban legyen miattam. Valahol persze érthető, hogy megmutatja, hogy az "övé vagyok", de azért néha túlzásba vitte, amikor pl megkért arra, hogy amikor elbúcsúzunk mert másik osztályterembe megyünk, akkor adjunk egymásnak egy puszit. Jajj, ez olyan európai!

Összeségében mindenki kedves, de tényleg, barátságosak, aranyosak, de nagyon utálom ezt a felhajtást, ami tényleg remélem hamar le fog csengeni.

A nap többi részében amúgy csak itthon voltam. Apuka visszament Kuala Lumpurba dolgozni, majd köv hétvégén jön vissza, Mira alszik mögöttem, család nagyrésze már alszik, amit nekem is kéne mivel 22:20 van, és holnap 6kor kelek.
Úgyhogy megyek is! Majd írok remélhetőleg holnap is!
Pusszi mindenkinek!