Búcsú

Sziasztok!

---> Rossz hír: Itt ülök a gép előtt hajnali 7:04-kor, fáradtan, egy halom szeméttel és 11 nap múlva elutazok malajziába, és már előtte nem látlak titeket több mint egy évig!

---> Jó hír: boldog vagyok! =)

Boldog vagyok, mert ha nem is feltétlenül azoktól az emberektől, akikre számítottam, de más emberektől búcsút vettem, és nem is akármilyet. Szerencsére sikerült megismételni a multkori bulit, és eszméletlen jól éreztem magam. Isteni volt a hangulat, még ha nem is voltunk valami sokan, nagyon megszerettem mindenkit! Biztos vagyok benne, hogy sokszor fogok visszaemlékezni Malaysia-ban is ezekre a pillanatkora pl.: a jó kis pipázásokra, a kávés sörre, az éjszakai medencézésre, ahol sikerült sérülést okoznom, és ezer bocsánatot kérek emiatt! :$ szóóóval ezekre az együtt töltött pillanatokra. Remélem a karmolás amit okoztam legalább annyiban hasznos, hogy ha az a bizonyos valaki a tükörbe néz, és meglátja, akkor rám gondol. :D Tényleg egy elég tökéletes bulinak mondható, de azért részben sajnálom, hogy egy két ember nem tudott eljönnni. Itt gondolok főleg Pollira, akinek köztünk lett volna a helye! Nagyon sajnálom, hogy nem volt velünk, ehelyett egy táborban szenvedett a biciklin... Szerencsére sikerült tőle is külön búcsút vennem.
Persze, mikor a buli a vége felé tartott elkapott egy kis szomorúság, merengés... Úgy éreztem, hogy csak most ismertelek meg és már el is vesztelek titeket. Amikor jött a busz, olyan volt mintha hátbaszúrtak volna. Jól esett még az az utolsó pár puszi és ölelés. Sose fogom elfelejteni azokat az arcokat a reggeli fényben, fáradtan, ahogy távolodnak el tőlem és csak nézek utánuk... ez most tudom, hogy nyálasra sikerült de ez valahogy tényleg beleégett az agyamba. Hazafele is tök furcsa hangulatom volt. Szerintem még sosem sétáltam fel ilyen korán haza... zenét hallgattam és arra gondoltam, hogy milyen furcsa lesz 10 év után itthagyni ezt a helyet, és próbáltam visszaemlékezni a 7 éves Anitára, ahogy ugyanígy sétált fel a micimackós táskájával suli után. Ez részben arra ébresztett rá, hogy milyen öreg vagyok, mennyivel jobb gyereknek lenni, és mégis mennyire szeretem, hogy már "nagy" vagyok, és ami a legfontosabb, arra is ráébresztett, hogy milyen gyorsan telt el ennyi idő. Igaz sokminden változott is de ez így van rendjén. Tisztában vagyok azzal, hogy amíg nem leszek itthon nem áll meg az idő, akármennyire is azt szeretném és olyan érzésem van... 1 év alatt biztos rengetek új dolog fog veletek történni, rengeteg változáson fogtok keresztülmenni, legjobb bizonyíték rá, nézzük meg 9. -ben és 10.-ben az osztályt, mintha nem is ugyanaz lenne... Én is biztosan változni fogok... de remélem az nem fog megváltozni, hogy ugyanúgy vártok majd vissza, ahogy én is ugyanúgy vissza akarok majd jönni közétek =)

Na most a sok nyálas szöveg után már csak annyit mondok, hogy remélem sikerül még sok sok sok ilyen jó bulit szerveznünk majd ha hazajöttem!

És tudom, furcsa, hogy így 1 hét után írom le ezt az egészet, de a nagy része már készen volt, csak elaludtam írás közben, aztán meg elfelejtődött... :S

Holnap után után indulás!!

Sziasztok! <3