Sziasztok!

Tudom már tegnapra ígértem a képeket, de közben megjött Mira a suliból, így be kellett fejeznem a gépezést. Sajnos csak akkor tudok gépezni, amikor ő nincs itthon, viszont akkor Ti még bőven alszotok otthon. Most is 6:13 van nálatok, itt meg 12:13...




A képen látható emberek balról-jobbra: --> Jonas, francia --> Viki, osztrák --> Alex, canadai --> Bobby (Mubarak Marafa a teljes neve, ahogy kiderült :D ), nigériai-hongkongi...
Ők a jófejek ;)


A képen látható emberek: Az olasz srácok. Csak a bal szélsőnek tudom a nevét, ő Valerio, az idegesítő olasz hülyegyerek, azaz egy p ö c s . . . =)

A képen látható lány: Andrea, a venezuelai szobatársam, aki 3 szót nem tudott angolul, ennek köszönhetően megtanultam pár szót spanyolul... XD

Majd még rakok fel képeket ha tudok ígérem, csak annyira lassú ez a net, hogy konkrétan ezt a 3 képet 45 perc alatt rakta fel... :S

Amúgy mi történt tegnap óta... Nagyjából semmi. Tegnap egész nap itthon voltam. Megnéztem a How I met your mother utolsó két részét, ami megvolt még a gépemen, de ugye sajnos a többit nem tudom letölteni ilyen nettel... :S Aztán megérkezett Mira, és magával hozott egy indiai srácot, aki itt lakik az utcában és majd az osztálytársam lesz. A neve Siwa, de mindenki Awah-nak szólítja állítólag. Tök kedves, barátságos volt velem, persze ő se bírt betelni a szőke hajammal és kék vagyis szerinte szürke szememmel. (Nem, nem vagyok ilyen szép és érdekes, csak ők még nem láttak ilyet! Pl.: nem tom meséltem-e, hogy az öcsém, Ezam, megkérdezte, hogy miért sárga a hajam... sárga, köhöm... :D és Mira is és Ezam is, egyfolytába a szememet bámulják, hogy milyen szép szine van.) Itt mindenkinek vagy nagyon nagyon nagyon sötét barna vagy fekete haja van, esetleg festett vörös, de szőke vagy világos haj, sehol sincs. A szemük pedig vagy nagyon sötét barna, vagy szinte fekete, majdhogynem egybeolvad. (Ja, és Mira megkérdezte, hogy lehet hogy a nővéremnek barna, nekem szőke hajam van, mivel náluk minden testvérnek, vagyis inkább mindenkinek, ugyanolyan színű a haja.) Siwa elhívott minket péntek estére tollasozni. Na az is szép lesz... :S
Mira el akarna vinni moziba a HP 6-ra de anyukája még nem akar elengedni, mivel nem ismerem Mira barátait meg a környéket sem, és még nem beszélem annyira a nyelvet. Mondjuk részben megértem őt, most vagyok itt 3. napja, pedig már egy örökkévalóságnak tűnik. A kajával nagyon szenvedtem tegnap is meg ma reggel is, mivel utálom a halat, és történetesen hal volt halall és természetesen rizzsel. Azt nem is kell mondanom, hogy itt a rizs az állandó dolog. Risz reggelire, tízóraira, ebédre, vacsorára, nasira... Rizs a főétel és mindig változó, mit eszel hozzá. Na hát tegnap a hal volt... pfúúúúújjj... Az egyik paradicsomos, olajos és természetesen csípős, szardínia féleség volt, a másik (visszaemlékezni is undorító) fejtetőtől - farig megsütött halacska, pikkelyestül szemestül... Blöööahh... amikor megláttam, azt hittem rókázni fogok. Ők meg csak tömték és tömték belém, raktak még a tányéromra hiába mondtam, hogy köszönöm elég volt, tele vagyok... A vacsora volt aznap az utolsó reményem, hogy valami olyat is egyek, amit a szervezetem kíván, de persze murphy törvénye: az ebéd maradéka volt a vacsora... Azt hiszem látni kellett volna az arcom. Az ilyen alkalmakra 2 megoldást találtam ki. Az első az egyszerűbb, mivel mindent eszméletlen csípősre csinálnak, és mindig van valami ehetetlenül csípős szósz is, megeszek belőle egy kanállal (ne tudjátok meg milyen szenvedés és fájdalmas, majdnem elsírom magam), így kiégetem nagyjából az összes ízlelőbimbóm és nem érzem az ízeket. A másik megoldást még gyakorlom, de egész hatásos, egyszerűen bemesélem magamnak, hogy nem érzem az ízét, hogy ez finom, ez valami más étel... nagyon nagy koncentrációt igényel de tényleg működik néha, hogy bár valami undorító dolgot eszek, amit utálok, nem érzem az ízét. Egyszerűen nem továbbítom az agyamnak az ízeket, nehogy felismerje mi az amit eszek. :D:D Tudom ez hülyén hangzik, de valamit mindig ki kell találni a rossz dolgokra. Sajnos ma reggelire is hal volt, de amíg töltődtek a fényképek rájöttem, hogy maradt egy csomag csokiskekszem még magyarországról, ami a táskámban van, és sunyiban ettem belőle, de spórolva, hogy a hasonló napokat is túléljem. :D
Tegnap este cartoonnetworkot vagy mi a halált néztem, a gyerekekre tekintve. Tom és Jerry régi és új részei és a Ben10 fantasztikus kalandjai már fejből mennek azt hiszem. Lefekvéskor, először amióta eljöttem otthonról, zenét hallgattam a mobilomon. A saját zenéimet hallgatva elfogott a honvágy, de nem is kicsit. Máskor nem szokott honvágyam lenni, de azért mert tudom, hogy 1-2 héten belül mindig hazamegyek, de most nem... nagyon nem... Tegnap tényleg nagyon vágytam arra, hogy egy igazán jót beszélgethessek a saját nyelvemen valakivel, vagy hogy valaki megöleljen. Belegondolok, hogy itt egy évig egy ölelést sem fogok kapni... wááá... na ebbe lehet tényleg bele fogok őrülni. Tegnap kiderült egy beszélgetésünkből Mirával, hogy az, hogy van pasija, annyit jelent náluk, hogy van egy srác akivel sokat beszélget. Úgymondd járnak, de mivel a vallásuk nem engedi, nagyjából egymáshoz sem érhetnek. A hitük szerint csak a házastársukkal csókolózhatnak, így amikor megtudta, hogy már csókolóztam, elég nagyot nézett és mosolygott is... én is mosolygok rajta, és aki ismer az is mosolyog... :D:D
Amúgy meg, bókokat azt kapok eleget, de ezek nem számítanak, hiszen én itt egy érdekesség vagyok. Siwa is tökre hüledezett, hogy jajj de szép vagyok, amúgy ő elég csúnya volt, de persze tényleg jófej.
Ma nagyjából semmit sem csináltam. Egyre kevésbé undorodom a fürdőszobától, de attól még persze nagyon nagyon undorító. Szóval felkeltem, lezuhanyoztam, sajnos megreggeliztem, játszottam a gyerekekkel, és most itt vagyok és írok. Nemsokára megérkezik Mira a suliból, úgyhogy akkor majd le kell lépnem.

Majd próbálok felrakni még képeket a házról, Kuantanról, a családról, remélem majd sikerül, bár tuti, hogy majd csak kis adagokban tudom feltölteni őket, ha egyáltalán tudom.

Amúgy valószínűleg torokgyuszim van a sok jeges italtól, ami önmagában nem vész, csak az a rossz benne, hogy nagyon kell köhögnöm, és nem akarok a család előtt, nehogy azt higyjék elkaptam valamilyen maláriát vagy behoztam a H1N1-es vírust, amitől annyira félnek. Nem szeretnék kórházba menni, 120 féle kivizsgákásra és karanténba.

Most meg valszeg megyek babázni, úgyhogy sziasztok, vigyázzatok magatokra és majd jelentkezem!

Pussz!