Bővebb ismertető azaz első tapasztalatok

Na megint írok!

Reményeim szerint, most sikerül egy kicsit bővebben elmesélnem mi is történt eddig.

Az út idefele bazi hosszú és unalmas volt. Na de akkor kezdjük az elején:Kint állunk a reptéren: Anya, apa, Szilvi, Mama, Papa és Szandi az AFS-től. Bőröndöm leadva, jegyek a kezemben. Azt hittem itt már izgulni fogok, de nem, még nem. Aztán eljött a búcsú pillanata. Nővérem sír, anyám csak pityereg, apám csinálja a 120 fotót, nagyszülők integetnek, Szandi bíztatva mosolyog, én pedig elindultam egyedül. Ez volt az a pillanat, amikor konkrétan minden belém fagyott! De gyorsan elhessegettem ezt is. A reptéren ülve egyedül, miközben vártam a beszállásra, körülbelül 120 sms-t küldtem szét… Furcsa érzés volt egyedül ott lenni. Sokszor repültem már, de sohasem egyedül, mindig volt velem valaki, ha nem is a családból, akkor barátok. Végül ezt is meg lehetett szokni. Beszálltam a gépbe, leültem a helyemre és bámultam ki az ablakon. Alig voltak ezen a járaton, úgyhogy a mellettem lévő két ülést is én birtokoltam, ami elég kényelmes volt. Nem volt valami hosszú út, nagyjából 2 – 2,5 órás és a felét sikerült átaludnom. Frankfurti reptérre megérkezve, a legtöbbet a németekre gondoltam, de persze nem csak kizárólag rájuk. A Frankfurti reptérről azt kell tudni, hogy eszméletlen nagy. Az A/1 terminálon szálltam le és a C/1 terminálon kellett beszállnom. 1 órám volt ahhoz, hogy átérjek egyik helyről a másikra, és nem viccelek, kilométereket kellett sétálnom. Nagyjából fél órába telt átérnem úgy, hogy közben még Fraport-tal is utaztam, azzal a kis összekötő vonattal. Végül megérkeztem a C14-es kapuhoz, ahol egy óriási váróterem volt és egy snack bár, ahol sikerült Apfelschorlét vennem! Nagyon finom volt, és megint csak a németek jutottak róla eszembe : D . Végül beszálltam az óriási Jumbo-ba, ami elrepített először Bangkok-ig, majd Kuala Lumpur-ig. Bangkok-ban szintén ki kellett szállnom. Megint 20 percig gyalogoltam mire odaértem a váróteremhez. Itt ki kellett töltenem az egészségügyi kártyát és a bevándorló/látogató lapot, ami Malajziába kell. Végül még 2 óra repülő út után megérkeztem KL-ba. Eszméletlen sokat kellett szarakodnom a becsekkolással, de végül sikerült. Megint egy laza 15-20 perces út után és fraport után megszereztem a bőröndöm, ami bár darabokban érkezett meg, de a lényeg h megvolt. Kiérkezésnél először rám szállt egy nyomi taxis, majd végül összefutottam az AFS-szel, akik rögtön mosolyogva fogadtak. Én voltam az első, aki megérkezett a cserediákok közül. Aztán közben találkoztam Mr. Kuhan-nal, aki egy elég őrült fazon, mellesleg a maláj AFS vezetője.
Na de mostantól nem részletezem ennyire mert nincs ennyi időm. :D
Szóval több órás várakozás után megérkeztek a többi ország képviselői is: 3 belga csaj, 1 osztrák csaj, 1 canadai csaj, 1 norvég srác, 22 német vegyesen, 1 portugál srác, 1 venezuelai csaj aki amúgy a szobatársam lett, 8 olasz vegyesen, 3 francia vegyesen, egy nigériai feka srác Hongkongból aki angol anyanyelvű és amúgy bazi jófej :D ja és egy svájci srác ...
1 órás buszozás után megérkeztünk Kuala Lumpur belvárosába, ahol a szállásunk volt.
Kaja, szoba, alvás.
Másnap ment az ismerkedés, a miért malájziát választottad és az ilyen általános dolgok. Jó volt végülis, jófejek voltak az emberek. Bementünk Kuala Lumpur központjába, egy 10 emeletes eszméletlen nagy bevásárlóközpontba ahol egy ksiebb vidámpark is volt :D:D
Sajnos az egyik olasz gigolo nem akart leszállni rólam, Valerio, eszméletlenül idegesített!!! Nem szeretem az olaszokat rájöttem... :D
Viszont a nigériai Hongkongi feka srác nagyon aranyos volt, Mubarak (vagy vmi ilyesmi, nekem csak Bobby :D )
És a kedvenc maláj AFS önkéntesem Julian (lány) =)
Velük nagyon jól szórakoztam.
Aztán következő nap, családdal való ismerkedés.
Sajnos az én családom nem tudott eljönni a munkájuk miatt így az "őrangyalom" fogadott be. (Minden embernek van egy AFS-es őrangyala, akihez bármi bajjal fordulhat.) Kuala Lumpurtól 40 percnyire egy kisebb házikóban voltam ott 2 napig. Láttam imádkozni az ottani gyerekeket, ettem finom maláj kajákat amiket beazonosítani nem lehet és nem is szeretnék :D és voltam igazi maláj piacon ahol azt hiszem én voltam a legnagyobb attrakció.
Tök kedves volt a csaj akivel laktam, de bevallom, halvány lila gőzöm sincs mi volt a neve :D:D:D ciki XD
Az első sokk a wc volt. Egy szűk kis kabin, egy lyuk és egy lefolyó és egy vödör víz... innentől nem folytatnám mert nagyon gusztustalan...
Szóval hogy is mondjam, a higénia nincs a toppon. :S
Végül egy fél napos úttal elérkeztem Kuantan-ba, ahol most élek.
Már itt is sokminden történt velem, de a hugom szeretne aludni, úgyhogy reménykedve abban, hogy holnap is lesz netem, most abbahagyom az írást, és megpróbálom majd holnap befejezni. =)
Itteni idő szerint: 22:53 van kedd, július 21!
Jó éjt mindenkinek!
Csáó =) <3