Az utóbbi 3 nap

Sziasztok!

Bocs, hogy az utóbbi 3 napban nem jelentkeztem, sajnos nem volt rá időm és energiám. Viszont most megpróbálom összefoglalni mi is történt velem. Lehet egy kicsit össze vissza lesz, úgyhogy bocsika.
Kedden egy nő jött értünk kocsival, hogy bevigyen a suliba. Mindenki néninek szólítja. Ez itt ilyen szokás, hogy minden felnőtt nagynéni és nagybácsi. Bepréselődtünk 7-en egy kocsiba és elindultunk a suliba. Szerencsére aznap a kínai féle egyenruhát viselhettem, ami egy térdig érő szoknya és rövidujjú ing. Sokkal kényelmesebb, és kevésbé meleg, mint a másik. Amikor megérkeztünk szerencsére még nem volt túl sok ember a suliban, úgyhogy nem tudtak annyira megbámulni. Bementünk a prefektusi szobába, mert amint kiderült számomra, Mira egy prefektus. Na most itt minden reggel, az egész suli számára gyűlés van. Beállnak az osztályok, a tanárok kiállnak a színpadra vagy a felső folyosóra, és mikrofonba prédikálnak ezt azt. Na ez elég szenvedős számomra, 1 mert úgyse értem, 2 amúgy is lekakkantom, 3 mert mindenki engem bámul, de persze azért jókislány módjára, szótlanul (kivel is tudnék beszélni, milyen nyelven?) , végigállom az egészet. Ezek után leraktuk a táskát az osztályba, és átmentünk füzettel tollal a fizika terembe. A fizikából legalább a számolásokat és a képleteket értem. Mondjuk le vannak maradva hozzánk képest, pl.: ők csak most tanulják a Boyle törvényt... Azért elég furcsa angolul tanulni a definíciókat. :D Aztán végiguntam a napot, egyik órán majdnem elaludtam. Szünetekben oszttársak mindig kérdezősködnek, ismerkednek, tanulják a magyart és a németet, mivel kiderült, hogy valamennyire tudok németül, és németország az egyetlen, amiről még úgy hallottak is, németül is meg akarnak tanulni tőlem, ami elég lehetetlen vállalkozás. Nem tudom mondtam e már, hogy itt nem szabad az iskolába se telefont, se kamerát, se semmilyen elektronikai eszközt bevinni, de ebben én nem tekintem magam érintettnek, nálam mindig van mobil, és lesz is. Amúgy az osztálytársakat végülis kedvelem. Kicsit őrültek, kicsit gyerekesek, de kedvesek, aranyosak velem. Kiderült, hogy másnap délután, a suliban valami + program van, amihez kéne venni valami melegítőcucc féleséget. Most gondoljatok bele, hogy 120 fokban még hosszú melegítőnacit kell hordanotok, szerintetek ez normális?!? Elég para, de ők bírják. Nekem azért néha nehezemre esik. Szóval miután hazajöttünk, megkajáltunk, segítettem Mirának a matekházijában, majd úgy volt, hogy megírom a blogom, de 2 okot is tudok mondani, hogy miért nem tettem meg:
1) mert itt volt a bátyánk és ő használta az internetet
2) mert nagyon fáradt voltam és elaludtam
hogy ki melyiket fogadja el jobban, az nekem mind1. :D
Végül Mira ébresztett, hogy megjött az anyuka, és még gyorsan el kell mennünk a városba melegítőt venni, mivel mindjárt bezárnak a boltok. Nagyjából 21:30 lehetett (igen, elég sokat aludtam...) Mondjuk azért nem szeretek itt nappal aludni, mert úgy kelek fel, mintha egy forró fürdőből jönnék ki. Gyorsan felöltöztem és szaladtam le a kocsiba. Bementünk a városba, megvettük az első nacit, ami jó volt rám (elég ocsmány, de itt kb mindenki lekaksizza, hogy milyen ruhát viselsz). Ezek után már nem kellett sietnünk, úgyhogy elmentünk egy étterembe. Az étterem alatt nem kell puccos dolgot elképzelni. Olyan mint egy nagy büfé, ahol kiszolgálnak és le tudsz ülni. Valami chicken chops nevű kaját ettem. Ez most nem volt épp valami malájos, de csípősnek csípős volt ez is. Amúgy elég finom volt. =)
Kajálás közben eleredt az eső, de nem úgy mint nálunk. Ez olyan eső volt, ami 2 perc alatt bokáig érő vizet csinál. Ez még nem is volt gond, csak sajnos dörgött is. Utálom ha dörög az ég (ezt egyesek elég jól tudják rólam... =S ) Anyuka gyorsan elment a kocsiért és minél közelebb próbált jönni az étteremhez. Öcsi, hugi meg én kifutottunk a tető alól és gyorsan beszálltunk a kocsiba, de ennyi idő pont elég voolt ahhoz, hogy bőrig ázzunk. Anyuka megparancsolta, hogy ha hazaértünk, mossuk meg a fejbőrünket, mivel ráesett az eső. Lehet csak én vagyok tudatlan, és ez otthon is így van, lehet nem, de azt mondták azért kell ezt tenni, mert különben belázasodhatunk az esőtől. Nem igazán értettem miért, hogyan, de azt tettem amit mondtak. Végül elég későn értünk haza, úgyhogy rögtön ágyba bújtunk.
Másnap reggel megint kelés volt. Sajna ez baju kurung-os nap volt (a maláj egyenruha, ami nagyon hosszú és nagyon meleg), és még a melegítőnacit is elraktam a táskámba. Reggel ugyanaz a reakció fogadott, talán egy kicsit kisebb mértékben. Még mindig odajöttek ismeretlenek köszönni, bemutatkozni, még mindig néztek, mosolyogtak, rámköszöntek, beszóltak... de talán már nem annyian mint előző reggel. Szerencsére ma sem kellett kiállnom a színpadra bemutatkozni (mivel még első nap megígértette velem az igazgatóhelyettes, hogy egyik nap be kell mutatkoznom). Az osztályban ugyanaz volt, mint előző nap. Tanítgattuk egymást a nyelvekre, beszélgettünk, kérdezősködtek... A legjellemzőbb kérdések:
- Mi a neved? Teljes neved?
- Honnan jöttél?
- Hol van Magyarország?
- Hány éves vagy?
- Milyen nyelveket beszélsz?
- Miért választottad Malájziát?
- Hogy tetszik Malájzia?
- Hogy tetszik a suli?
- Van e pasid vagy Siva a pasid?
- Mi a telefonszámod? Megadod? (az egyszerűség kedvéért, hogy ne zaklassanak, mindenkinek azt hazudom, hogy csak magyar számom van...)
- Mi az msn címed?
- Miért vagy szőke?
- Miért kék/szürke a szemed?
- Milyen kajákat ettél itt?
- Tetszik e a maláj kaja?
- Hogy bírod a meleget?
- Magyarországon kell sulis egyenruhát viselni?
- Mo.-n lehet mobilt vinni a suliba?

Bla- bla- bla...
De ilyen kérdések is elhangzottak:
- Európa szép város?
Vagy mutattam fényképeket:
- Hogyhogy ennek az embernek fekete a haja? Azt hittem Magyarországon mindenki úgy néz ki mint te (azaz szőke haj, szürke szem).

Szóval, nem túl jártasak Európa terén. Sőt elég durván tudatlanok. Úgy gondolom, vagyis úgy tapasztalom, hogy (bár magyarországon is vannak hülyék) sokkal tájékozottabbak vagyunk a világ dolgaiban mint ők, ami szerintem elég fontos. Amerikát talán még úgy ahogy tudják milyen, mivel látják a filmekben, de Európáról amint kiderült sokan azt sem tudják micsoda.

A lényeg, hogy a suliban délelőtt semmi érdekes nem történt. Igazából délután sem, bár volt ez a nem is tudom minek nevezhetem dolog. :D
Mira lepasszolt Sivához (amúgy azért kérdezik meg, hogy a pasim e, mert kb ő az egyetlen ember, akit jobban ismerek, és sokat beszéltem vele, és suliba néha odajön dumálni, ami tök jól esik, mert amúgy nem igazán tudok kivel így bármiről beszélgetni, és aznap lementem vele kajálni a büfébe... wow... náluk ilyet ritkán látni, mert akik járnak azok se mutatkoznak együtt...)
majd vele beültünk egy terembe. Ott voltunk egy óráig, amiben beszélgettünk az emberekkel és a változatosság kedvéért nyelveket tanultunk.
Majd ezek után Siva visszapasszolt Mirához és beültünk egy másik terembe, ahol 1 fajta csomókötést tanultunk 1 órán keresztül. Ezt se tartottam épp épeszű dolognak, de hát ez van. Igazából semmit se csináltunk, csak beszélgettünk a lányokkal és jéé vajon mit csináltunk?? Nyelveket tanultunk, juppí...! :D Majd ennek is vége lett, és kimentünk a suli terére, ahol Mira elhülyült a barátaival, hozzám pedig odajött egy tök aranyos csaj, akivel egyik nap már beszélgettem, és mivel emlékezett rá, hogy szeretek kosarazni, szerzett egy kosárlabdát és felajánlotta, hogy játszik velem. Tényleg nagyon jól esett ez a gesztus, főleg, hogy ez a lány tényleg nagyon kedvesnek tűnik. Rajta valahogy nem azt látom és nem azt érzem mint a többieknél, hogy azért vannak velem mert kergeti őket a feltűnési viszketegsék, hanem csak egyszerűen barátkozik, és ez valami hihetetlen jól tud esni. Úgyhogy odaszóltam Mirának, hogy átöltözök és játszok egy picit. Elmentünk a pájára, ami betonból volt és full napon. Lehetett 1000 fok, a beton pedig az edzőcipőn keresztül égette a talpam. Végül játszottunk egy kicsit. Nem volt vmi ügyes, bár én se remekeltem. Elég idegesítő volt amúgy, hogy ezt is mindenki végig bámulta... Fúú az nagyon rossz érzés volt. Miután elfáradtunk, leültünk egy árnyékos helyre beszélgetni és persze nem volt 5 perc nyugtom sem, odajött 4 ismeretlen csaj beszélgetni. Azt hittem 13 évesek, de kiderült, hogy 17. Megkérdezték voltam e itt discoban, és h szeretem e a discot. Meglepődtem, hogy itt egyáltalán van disco, és mivel a lányok muszlimok voltak fejkendővel, azon is meglepődtem, hogy ilyet kérdeznek. Fejkendős, apáca, discopicsák? ez valami új volt számomra. Nehezemre esik ezt elképzelni...
Majd értünk jött Mak su, a nénikénk, a bácsikánk, akit kiengedtek végre a kórházból, és Haikka, a kisfiúk. Hazajöttünk, megkajáltunk, de rögtön utána, sőt még közben, kitalálták, hogy menjünk el KFC-be. Azt hittem megpukkadok a kajától, de nem mondhattam nemet egy olyan ajánlatra, hogy valami nemzetközi ételt vegyek a számba. Szóval bólintottam rá, átöltöztem és el is indultunk. Egy jó hosszú út után, mire megérkeztünk volna a KFC-be, Haikka bekaksizott, úgyhogy elmentünk hozzájuk pelust cserélni. Szerencsére ők a városközpontban laknak. Kint vártunk a kocsiban vagy 20 percet, mire elkészültek, eközben néztem ki az ablakon és néztam a macskákat. Volt vagy 5-6 darab. Ez még rendben is volt, a para ott kezdődött, amikor a macskák kicsit odébb vonultak, előjöttek a patkányok, megismétlem PATKÁNYOK. Bazz, akkora volt egy patkány mint a fejem. Majdnem akkora mint egy felnőtt macska. Először kb. nem hittem a szememnek, aztán wááá elszörnyedve néztem, ahogy rohangálnak. Végül elkészültek, és elindultunk kfc-be, de közben kitalálták, hogy menjünk el moziba a hp6-ra...

Most sajnos mennem kell, mert holnap suli, és anyuka elküldött aludni mivel 23:00 van. Úgyhogy jó éjt! Holnap folyt köv.