Tábor utáni napok

Szerdán sajnos suliba kellett mennem. Vagyis dönthettem, hogy akarok e suliba menni vagy nem, de nem akartam állandóan lógni, úgyhogy azt mondtam, hogy ok. Suliban semmi érdekes nem történt. Hazaérkezve meg újra csak a hétköznapi unalomba csöppentem.
Csütörtökön Mira lusta volt suliba menni, úgyhogy reggel felébredve csak megkérdezte, hogy én akarok e menni vagy sem, de ekkor már persze nemet mondtam és folytattam édes álmaim. Délután viszont átjött hozzám Robin (német). Úgy volt, hogy csak egy kis időre jön át, de végül kb. 22-23-ig ottmaradt nálunk. Hülyültünk jó sokat, ami egész jól esett. Ami a másik hasznos dolog ebben, hogy anyuka megismerte őt, szóval tudhatja, hogy normális, jó fiú, nem pedig vmi vandál, így talán később jobban eleged vele valahova.
Pénteken semmi különös nem történt. Suli, majd shopping a családdal az egyik plázában, majd késő esti vacsora ott,s közben még apuka is visszaérkezett KL-ből.Hazaérkezve csak alvásra maradt energiám.
A szombat baromi jó napnak bizonyult. Először elmentünk a városba a családdal Baju Kurung-ot keresni Hari Raya-ra. Baju Kurung a női népviseleti ruhának a neve, Baju Malayu a férfi népviseleti ruhának, Hari Raya pedig 1 hónapos ünnep és egyben a böjtölés végét jelenti. Minden évben családonként ugyanolyan színű ruhát kell viselniük, de évenként változik a szín. Ebben az évben a mi családunknak lila színű ruhát kellett viselnie, aminek örültem, mert szeretem a lila színt. Sok órás keresgélés után, találtunk egy megfelelő ruhát, majd egy órás késéssel, de elindultunk a partra (TC). Az AFS-es diákok egy jó kis bbq-t rendeztek a parton, amire engem is meghívtak, én meg meghívtam Mirát. A fiúk ástak egy gödröt a homokban, majd megpróbáltak tüzet éleszteni, de nem jártak sok sikerrel. Fiúk alatt Mubarak-ot és Paul-t értem. Hogy ki az a Paul? Hát fogalmam sem volt róla. Tisztára úgy nézett ki mint egy fekete, kb. mint Mubarak, és az angolja is tök hibátlan volt, úgyhogy gondoltam lemaradtam valamilyen új AFS-es arcról. Ráadásul fekete vicceket mondtak Mobsy-vel (Mubarak) együtt. Amúgy viszonylag magas is, ami az itteni fiúkra nem jellemző, úgyhogy tényleg azt hittem, hogy nem ide valósi, de amint kiderült tévedtem. Annak ellenére, hogy helyi srác, öleléssel köszönt, mint általánosan az AFS-esek egymást. Beszélgettem vele egy kicsit, és kiderült, hogy helybéli, nálam egy évvel fiatalabb (idősebbnek néz ki nálam), és indiai, de amint a nevéből kiderül, keresztény. Jó arcnak tűnt, dumáltunk egy kicsit, összebarátkoztunk. A rossz hír az volt, hogy elkezdett esni az eső, viszont volt egy kis kuckónk a közelben, ahol igazából mindenféle roncsot és csónakot tároltak, ahol meghúzhattuk magunkat. A nehezebbik feladat az volt, hogy hogyan vigyük át az általam felélesztett tüzet a fedél alá. találtunk egy félbevágott hordó szerűséget, amit kirángattunk a menedék közepére, majd kézzel, homokkal és egyéb trükkökkel kikapartuk a széndarabkákat az üregből és áttettük a hordóba, majd egy kis idő mulva elkezdtünk sütögetni. Tiszta túlélő tábor... =D
Mivel megszomjaztunk, Robin, Mira, egy japán, lány cserediák, Aoi meg én, elmentünk a 10 percnyire lévő mekibe innivalóért. Megint megszívtuk, mivel eszméletlen hosszú volt a sor, de végülis elhülyültük az időt. Egy nő végigment a sorokon, előre elkérni a rendelést, hogy egy kicsit gyorsítsa a haladást. Mi már előre eldöntöttük, hogy veszünk 10 cola-t, 5 narancslevet és 5 sprite-ot, amit Robin el is mondott a nőnek. Miután átvettük a kis papírdarabkát, feltűnt, hogy be van karikázva 5 sült krumpli, ezért megkérdeztem a többieket, hogy miért, de persze ők sem tudták. Annyit mondtak, hogy biztos valami akció, vagy valami a hosszú várakozásért cserébe, úgyhogy nem foglalkoztam tovább ezzel a kérdéssel és nem olvastam végig a listát… Rosszul tettem.
30 perc után sorra is kerültünk, és másik 10 perc után ki is szolgáltak, aminek nagyon örültük, de vártuk az 5 spritot, ami nagyon nem akart megérkezni. Aztán 10 perc újabb várakozás után rászántam magam, hogy megnézzem a listát, és kiderült, hogy a nő félreértette Robint, és nem 5 sprite-ot, hanem 5 sült krumplit karikázott be. Nem volt se türelmünk se időnk ezzel foglalkozni, úgyhogy inkább visszasétáltunk 15 üdítővel és egy kis körettel a táborhelyünkre. Mire megérkeztünk, végre megszakíthattuk a böjtölést, és a husik is készen lettek, úgyhogy nekiláttunk zabálni. Nagyon finomra sikerült minden. =)
Végül páran megmártóztak a tengerben, zenét hallgattunk, táncolgattunk, majd gitároztak páran, beszélgettünk, majd hazamentünk…Mielőtt hazaindultunk volna, megpróbáltam megkeresni a papucsom, de egyszerűen nyoma veszett… Mivel apuka már úton volt, és nem igazán akart fizetni parkolójegyet 5 másodpercért, sietnünk kellett a kocsihoz, úgyhogy úgy döntöttem papucs nélkül távozom…
(Persze szóltam mindenkinek, ha megtalálják, hozzák el, és így is lett, úgyhogy már megvan a papucsom.)
Azért még megemlítenék valakit, egy fél indiai, fél kínai srác, a neve Shak, és fogalmam sincs milyen vallású. Egész helyes srác, csak túl alacsony... De ő is nagyon jó arcnak tűnt.
A lényeg, hogy mindannyian nagyon jól éreztük magunkat aznap este.

Következő nap, Paul felhívott, és már nem is tudom hogyan kezdődött a beszélgetés, de végül nagyjából két órát beszélgettünk, és onnantól kezdve majdnem minden nap. A jó ebben az, hogy ő hív engem, nem én őt, úgyhogy nekem olcsó, ő meg gazdag…Csak vicc, persze megkérdeztem, hogy nem túl drága mulatság e, ez neki, és ő mondta, hogy egyáltalán nem.

Az ez után következő 5 hétköznapon semmi különös nem történt. Iskola- otthon- böjt, iskola- különóra- kaja… ez a két verzió volt.

Egy időre ennyit rólam... De ezek már jajj de nagyon régen történtek... =S