Második találkozás

Szerdán ha jól emlékszem csak otthon ültem. Mira bement anyukájának segíteni, eladni a kajákat, de nekem semmi kedvem nem volt ott poshadni, úgyhogy otthon maradtam. Mivel nagyon rossz kislány vagyok, megkérdeztem, hogy elmehetek e Sivával sétálni, és mivel megengedték, így is tettem (majdnem). A séta célja igazából a közelben lévő étterem volt. Gyorsan megettünk egy-egy roti canai-t és megittunk egy – egy milo-t (kakaó), majd haza is jöttem. Kifeküdtem a tv elé majd pár óra múlva jött a bazi nagy vacsora. Megint halálra zabáltuk magunkat majd, tv-t néztem, mivel az internetet Mira magával vitte.

Csütörtökön, mint minden délelőtt, Mira megkérdezte, hogy be akarok e menni az anyuka boltjába. Mivel szerdán bazira unatkoztam, de tudtam, hogy csak az étteremben ülni még rosszabb, támadt egy ötletem. Megkérdeztem tesómtól és anyukától, hogy lehet-e az, hogy bemegyek velük az étterembe, majd elsétálok a Mega Mall-ig és vásárolgatok magamnak dolgokat. Azt mondták oké, de már a kocsiban kiderült, hogy hiába kezdtem örülni, hogy végre elmehetek valahova egyedül. Mira nagyjából 20 méter után rákérdezett, hogy akkor el akarok e menni shoppingolni, és mondtam, hogy persze azért jöttem el, mire ő beközölte, hogy felhívták az apukát és ő nem engedte meg, hogy egyedül elmenjek vásárolni, mert az veszélyes… ennél nagyobb hülyeséget már igazán nem találhatott volna ki. De ugye itt nem az van, hogy a családfő beleegyezése nélkül is történhet akármi, ha ő azt mondta, hogy nem, akkor nem. Viszont itt bekövetkezett az a pont, hogy kiakadtam és ennek hangot is adtam Mira és az anyuka előtt. Elmondtam, hogy ez nem egészen jó így nekem, és Mirának sem, hiszen neki semmi kedve nem volt velem tartani shoppingolni, nekem viszont semmi kedvem nem volt a boltban ülni, akkor már inkább otthon maradtam volna. Elmondtam, hogy ezt egy picit túlzásnak tartom, vagy akkor keressünk más megoldást, például megkérdezhetem az AFS-eseket, vagy a barátaimat, hogy esetleg nincsenek-e épp az egyik mall-ban (mivel 2 nagy pláza van az egész városban) és ha ott vannak, akkor csatlakozok hozzájuk és máris nem vagyok egyedül, de nekik ez sem felelt meg. Persze azért ráírtam az AFS-esekre, és ők épp az east cots mall-ban voltak együtt. Mira teljesen egyetértett velem, az anyuka is megértett, de egyikőjük se tehet semmit, mert az van amit az apuka mondd, a férfi, a családfő… nem hinném, hogy egy európai nő is elviselné ezt. Aztán óvatosan felajánlottam Mirának, ha úgy gondolja, beszélhetek az afs-es „őrangyalommal” , hogy beszéljen az apukánkkal, és nagy meglepetésemre ő rögtön rákérdezet: „tényleg, tudna, jajj igen ez szerintem jó ötlet, majd beszélj vele igen-igen”. Végül aznap annyi lett, hogy Mira eljött velem, és elmentünk az east cost mall-ba (ecm) találkozni a többi cserével. Eltöltöttünk együtt egy kis időt, de mivel ők sem tudtak csinálni semmit, inkább úgy döntöttem, hogy menjünk el Mirával ketten körülnézni a boltokban. Jó sok időt eltöltöttünk nézelődéssel, majd vettünk egy jó nagy adag fánkot, és elindultunk vissza, hogy odaérjünk vacsorára az anyuka boltjához. Majd beültünk a büféjébe, telekajáltuk magunkat éééééééééééééés…

Az anyuka nyert a lottón!! Valami 12000 RM körüli összeget!!! Sikított kettőt örömében (persze csak hülyéskedésből nem igazi sikítás volt az) majd mosolyogva tovább zabált. =) Azért mekkora már, hogy pont most, pont ő nyer a lottón?? :D:D

Késő este hazamentünk és aludtunk egy nagyot!