Falun

Hééhó!

Újra itt… Mindig csak pótolgatok és pótolgatok. Ez általánosan azért van, ha még nem mondtam volna el, mert ha van internetem, az msn-t használom, ha nincs internetem, vagy filmet nézek, vagy nem gépezek.

A szombati kirándulásnál tartottam…
2,5 fél órás út alatt, sok mindent lehet látni. Bár nem mindig volt napfényes idő, egész szép látvány tárult elém kiérve Kuantanból. Az út, ami bár jobb, mint Magyarországon itt is elég lyukacsos és buckás, egy őserdőn keresztül haladt át. Rengeteg pálmafaerdő, és dzsungel van errefelé, mind olyan zöld, ami otthon nem igazán létezik. A pálmafás részek bár szépek és egzotikusak számunkra, elég unalmasak, viszont a dzsungel-es résznél, bár első ránézésre olyan, mint egy átlag erdő, sokkal érdekesebb dolgokat lehet felfedezni. Például az út szélén megpihenő majomcsaládokat. Egyszerűen imádom a majmokat =) . Persze nem kell rögtön gorilla méretek elképzelni, ezek inkább olyan kis világosbarna fél méteres szőrgombócok. Az idősebb hímeken mondjuk van egy kis husi, és a pofikájukon van egy kis ősz sörény, gondolom a rangjukat jelzik vele. De nem csak időseket, nagyon fiatalokat is látni. Kis csupasz golyófejű izék (jobb szó nincs rá), amik a mamájuk hasáról lógnak le, amúgy nagyon édesek. Rengeteget láttunk belőlük. Néha meg is állt az apuka a kocsival, hogy le tudjam őket fényképezni, de sajnos nem sikerült valami jól. Kiérve a dzsungelből, megálltunk egy – két helyen kaját venni estére. Az út mentén rengeteg kajapiac volt, úgyhogy választék akadt bőven. Az érkezés kicsit (nagyon kiábrándító volt). A városka ahová megérkeztünk, egy eszméletlen piszkos, mocskos, régi és undorító hely volt. A házak (ha lehet ezeket annak nevezni) tuskókon álltak, mivel alattuk büdös, szeméttel teli mocsár volt, minden fából volt, így a járdahidak is, amik bármelyik pillanatban összeomolhatnak… Alatta a mocsarasban, szemétguberáló rákokat lehetett találni. Pfffuuujjj! Életem egyik legundorítóbb helye volt az biztos, és sajnos még el fogok menni oda párszor. A faviskóban a fél rokonság ott volt: nagyjából 15 gyerek, 6 felnőtt, + Mira + én… Eszméletlen unalmas és mocskos volt minden. Az a „fürdőszoba” (ha-ha-ha) viszont életem nem egyik, hanem A legundorítóbb helye volt. Rémálmaimban nem láttam ilyet… Horrorfilmekben is csak kedvesebb helyeket láttam ennél. Képzeljetek el egy félkész, poshadó, nedves,gombás, nyálkás, beton, sötét pincekamrát, ami nagyjából 1,5x1 méter „nagyságú”, í közepén egy lyukkal, amibe az emberek az ilyen olyan dolgaikat végzik… egy bazi nagy poshadt, ragacsos, vizes hordót és ennyi és mezítláb kell bemenned oda, ha budira vagy zuhanyozni akarsz menni. Hát én inkább nem akartam, de mivel kérdezősködtek miért nem, meg úgy néztek rám, mint valami érthetetlen, piszkos, büdös emberre, inkább elmentem, és átestem életem egyik legszörnyűbb élményen. Ezután közös zaba volt a családdal, és természetesen a földön, egy pokrócon ettünk (de tányérból nyugi). Majd mindenki a földön aludt… mivel a padló is deszkákból állt, másnapra elég kemény hátfájásom volt. Hajnali 5-kor felébresztettek mindenkit, hogy reggelizzünk, mivel később böjt van. Szörnyű volt olyan korán felkelni és halálra enni magam, de legalább nem telt sok időbe visszaaludni. Sajnos nem sok idő kellett ahhoz, hogy a kölykök felkeljenek és újra mindenki hangoskodjon, úgyhogy nem igazán tudtam kialudni magam. Szerencsére Mira beközölte, hogy apukának vissza kell mennie KL-be, szóval már aznap hazamegyünk. Számomra ez egy csodás, boldogító hír volt =)
Vissza fele úton semmi érdekes nem történt, úgyhogy nincs mit írnom szerencsére (legalábbis erről, de még be kell pótolnom majdnem 2 hetet…).

Úgy döntöttem inkább sok kisebb postot fogok írni, legalábbis majd igyekszem így tenni, mivel most már tényleg túl hosszú lenne lenyomni egybe az utóbbi 2 hetet.

Pusszi