Múlthét szombati incidens...

Na most azt folytatom, hogy velem mi is történt.
Utoljára valahol ott tartottam, hogy múlthét szombat.
Múlthét szombaton lett volna az a bizonyos találkozó a többi AFS-es diákkal, amire annyira nagyon el akartam menni, de nem mehettem, mivel Mira meg se kérdezte a szülőket, hogy elengednek-e, mivel nem igazán állt szándékában mozdulni sem. Ehelyett csupa élvezetes dolgot műveltem itthon. Például lefotóztam, ahogy Mira, a másik húgom Rina, és a Dadus (akit az egyszerűség kedvéért mostantól Akak-nak fogok szólítani itt is) egy szobában alszik. Mira a franciaágyon, Rina a kisebbik ágyon, és Akak a földön ülve, ruhahajtogatás közben…Mivel a semmittevéstől csak úgy kicsattantam az energiától, nem tudtam mit csinálni, csak sajnálkozni és elképzelni milyen király dolgokat csinálnak most a többiek. Sok –sok unalmas óra után, Mira végre felébredt, úgyhogy leült tv-t nézni. Közben sms-eztem Sivával, és megkérdezte, hogy nincs e kedvem kimenni az utca végén lévő játszótérre focizni vagy nézni, ahogy fociznak. Már annak is örültem, ha a ház elé kimehetek, úgyhogy rákérdeztem és Mira lazán azt mondta, hogy persze ha akarsz menj csak. Siva ott volt a játszótéren a hihetetlen édes kutyájával Julie-val, de a tesói nem voltak ott, és nem is fociztak. Először azt mondta rájuk várunk, majd egy pillanatra hazaszaladt, aztán beközölte, hogy menjünk, mivel tesói a nagypapájánál vannak. (Pár nappal előtte rámutatott egy házra a mellettünk lévő utcára és mondta, hogy ez a nagyszülei háza.) Nem igazán volt engedélyem elhagyni a játszóteret, de gondoltam addig a házig csak elmehetek, hiszen látom onnan a játszóteret. De Siva nem állt meg hanem továbbment. Ekkor megkérdeztem Sivát hova megyünk, ő meg csak mondogatta, hogy menjünk-menjünk… én nem igazán akartam, de annyira erőltette, hogy beleegyeztem. Hát nagyon hülye voltam. Végülis csak annak a francia nőnek a házához vitt, bemutatni engem, akihez külön angolra jár (és most már én is). Közben persze jött a hívás: „Anita, hol vagy??” Kiderült, hogy Mira keresett, mivel apuka azt akarta, hogy menjek haza. Gyorsan hazaindultunk és nagyjából 6 perc alatt már otthon is voltam, de Mira nem! Hát felhívtam… sírva vette fel a telefont, hogy hol vagyok, mire mondtam, hogy otthon. Kiderült, hogy ő meg közben engem keres odakint, és iszonyatosan fél a kutyáktól meg attól, hogy elvesztem és akkor most mit mond apjának. Elég hülye helyzet volt. Főleg, hogy ezek után apuka meglátott engem és kérdezte, hogy hol van Mira. Csak annyit tudtam mondani, hogy úton hazafele. Végül persze kiderült, hogy tökre semmi nagydolog nem volt. Apuka le se szarta, hogy mi van, ránk se szólt. Nekem igazából lett volna még egy csomó időm kint, csak Mira akart megtalálni, és befosott, szerintem nem is miattam hanem a kutyáktól. Szóval tipikusan bolhából elefánt dolog, de persze nem akarok több ilyet, tehát megpróbálom kerülni az ilyen helyzeteket. Ezek után, mivel Mira és Siva hivatalosak voltak Ng Che Han szülinapi partyjára, velük kellett mennem nekem is. Nem igazán volt kedvem zsúrozni, de persze ők akartak… (ide természetesen elengedtek minket együtt…) Che Han partyja olyan semmilyen volt. Természetesen középpontban a kaja állt megint… Na Che Han partyjáról részletesebben talán ma este írok , mivel most hajnali 3.46 van, és 5-kor kelnem kell, zabálni, majd persze alhatok tovább (ramadan)…

Csáó <3