Megpróbálok képeket feltölteni!
A képen: Mira és anyuka
A képen: A vízesés, ahol voltunk a hétvégén
A képen: Mira és egy ocsmányság, azaz én... Képcím: H1N1!
Biztos találnék jobb képeket is de most nincs erőm és időm válogatni... sorry...
Tehát mivel nagyon nagyon késő van és holnap suliba kell mennem megint csak nem fogok sokat írni, ráadásul mostmár tényleg csak nagy összevisszaságban tudok írni, csak arról ami épp eszembe jut, mert már nem emlékszem a dolgokra.
Hmm...
Az előzőekben ott tartottam, hogy szerdán nem mentem suliba a kedvenc kis vírusom miatt, ezért elmentünk az anyuka éttermébe, ahol megkajáltam. Nos, ez egy eszméletlen unalmas nap volt. Egészen estig ott rohadtunk Mirával a környéken. Sok időm volt gondolkodni ezen-azon. Ahogy ott ültünk és néztem a félreeső kis utcát (ahol amúgy Maksu, a nénikém lakik) és figyeltem a patkányokat rájöttem, hogy egyáltalán nem zavaróak. Ott kajáltak együtt a galambokkal, és egyáltalán nem undorottam tőlük és nem is féltem. Sőt, egy idő után aranyosnak találtam őket, gőleh amikor megejelentek a picik is. Belegondoltam, hogy mért is olyan rossz az a patkány? Azért mert annak nyilvánítjuk ki, mert így szoktuk meg? Vagy mert csatornában él és bacikat terjeszt? Na és a sertés? Abban mennyi baci van már és a szarban turkál mégse sikítozunk ha látunk egyet. Ok, nem járkálnak köztünk szabadon de akkor is... Egyáltalán nem olyan durva dolog patkányokkal találkozni... Számomra teljesen olyan, mintha mókusokat látnék otthon. Cuki kis állatkák. Ha a mókusokról terjedt volna el, hogy félni és undorodni kell tőlük, akkor azokat utálná mindenki... Ennyit erről.
Kicsit később miután Mirával már agyon akartuk lőni egymást unalmunkban, anyuka kitalálta, hogy elvisz fodrászhoz, mivel hosszú a frufrum... tényleg az volt, de inkább vágtam volna le magamnak. Kegyetlen amit az a fodrásznő művelt a hajammal! Megmutattuk neki, hogy csak épp hogy a szemem főlé vágja le a hajam, erre mit csinált, na mit??? Levágta a homlokom közepéig! Nem akartam elhinni amikor a tükörbe néztem, hogy lehet valaki ennyire hülye és vak?? Azt hittem megfolytom! Szóval visszatérve az étterembe mindenki a hajammal szivatott... -.-'
Ezek után megint egy pár óra nyálcsorgatás következett az asztalnál bamba tekintettel, amikor hirtelen mindenki a kis utcácskába rohant majd megállt egy körben. Mivel éppen úgysem volt jobb dolgom felálltam megnézni mi történik, amikor látom, hogy egy rendőr fegyvert fog egy pasi fejéhez... Hoppá! A következő jelenet csak egy szimpla letartóztatás volt, semmi különleges. később Mira elmondta, hogy mi is történt. A pasas akit elvitt a rendőrség egy tolvaj volt. Épp el akarta csórni valakinek a pénzét és a szerencsétlent pont észrevette az arra járőröző rendőr. Szívás... A rendőrautó pont felénk vitte el a tolvajt, és ahogy lassan elgurult előttem pont a szemébe néztem... nem volt valami boldog tekintet. A srác az ülésre hajtotta a fejét és legyőzött, földbetiport fejjel nézett rám. Szar ügy lehet eléggé, de mért lopott? Hát ez van...
Maksu pont ekkor akart hazamenni, de mivel az egész az ő utcájában majdhogynem a lakása előtt történt, inkább úgy döntött még velünk marad egy kicsit.
Amúgy Maksu nagyon aranyos csaj. Nagyjából huszonöt és harminc közé tenném. Állandóan viccelődik és mosolyog, nagyon bolondos, és kicsit fiatalosabb is a felfogása mint anyukának. Mirával is nagyon jól elhülyülnek. Tipikusan az a családtag, akihez akkor fordul az ember, amikor az anyuka előtt titokban akar vmit tartani, mivel az anyuka nem engedné meg. Szóval őt bírom.
Nagyjából ennyiből állt a szerdai napom.
A csütörtök, hogy is mondjam... kegyetlen volt. Amikor az ember azt hinné, hogy nem lehet unalmasabb napja, akkor a kiderül, hogy mégis. Mivel a szerdai éttermes nap gyötrelmes volt, úgy döntöttunk Mirával, hogy csütörtökön otthon maradunk. Így is lett. Egész nap otthon ültünk, aludtunk, kajáltunk, tv-t néztünk és egy cuki kis számítógépes játékkal játszottunk... bahh... very boring emberek! Szenvedős volt, főleg, hogy néha rám jön az az érzés, hogy Mira egy nővért akart azzal, hogy befogadott engem, hogy ne érezze magát egyedül, és ne unatkozzon, és néha úgy érzem ennek eleget kell tennem, de nem olyan könnyű, mivel semmit sem tudunk csinálni... Szóval néha csak leülök mellé, hogy ott legyek, de semmit em csinálunk, mert mit is lehetne? Ja persze kimaradt az, hogy természetesen nem voltunk még suliban, ahogy pénteken sem.
Pénteken Mira korán kelt, és felébresztett engem is, hogy van e kedvem bemenni megint anyuka étterméhez, de most nem volt, úgyhogy aludtam tovább jó sokáig. Egy ideig itt volt az öcsém is, Ezam, aki megkért, hogy játszak azzal a pc-s játékkal, hogy ő nézhesse. Izgalom a tetőfokon. Végül ő elment suliba. Ezam délutáni suliba jár, úgyhogy mindig 11-12 körül hagyja el a házat. Így már csak a dadus, a legkisebb hugom, a kisbaba Rina és én maradtunk. Egy ideig elvoltam zenehallgatással és msn-ezéssel majd Siva rámírt sms-t. Amúgy minden nap rengeteget sms-ezünk. pedig nagyjából 3 háznyira lakunk egymástól. De persze találkozni nem tudunk, mert Mirának nincs kedve egyedül meg ne menjek már el, mert ugye mért nem vele foglalkozok? De most nem volt otthon Mira, én meg már ezer éve nem mozogtam, úgyhogy elhívtam Sivát tollasozni, mivel itt más sportlehetőség nincs. Siva természetesen nagyon örült a meghívásnak. Persze nyugodjatok meg nem vagyok ennyire rossz kislány, megkérdeztem Mirát sms-ben, hogy elmehetek e egy órára, csak tollasozni és megengedte. Tehát gyorsan összekaptam magam, és elindultam. Mivel péntek kora délután volt, senki se volt a pályán. Az egész csarnokban csak mi ketten játszottunk, ami az elején kicsit furcsa, majd tök jó volt. Elhülyültünk, kicsit tanítgatott is, aztán végül vagy 1,5 órát ott voltunk... Ennyi lustaság után, ez a 1,5 órás mozgás eléggé lefárasztott, de nagyon nagyon jól esett. Eszméletlen meleg is volt odabent, de legalább leadhattam egy kicsit az itt felszedett husikából. Többször kéne ilyet megejteni. Nem csak lefáraszott ez a 1,5 óra, de amint másnap kiderült ki is készített. Amikor ki akartam kelni az ágyból, azt hittem teleszúrták a testemet tőrökkel és telepakoltak sziklákkal... Auty...! Fájtam! Nem picit... A péntek amúgy ennyivel le is zárurlt...
Hmm...
Az előzőekben ott tartottam, hogy szerdán nem mentem suliba a kedvenc kis vírusom miatt, ezért elmentünk az anyuka éttermébe, ahol megkajáltam. Nos, ez egy eszméletlen unalmas nap volt. Egészen estig ott rohadtunk Mirával a környéken. Sok időm volt gondolkodni ezen-azon. Ahogy ott ültünk és néztem a félreeső kis utcát (ahol amúgy Maksu, a nénikém lakik) és figyeltem a patkányokat rájöttem, hogy egyáltalán nem zavaróak. Ott kajáltak együtt a galambokkal, és egyáltalán nem undorottam tőlük és nem is féltem. Sőt, egy idő után aranyosnak találtam őket, gőleh amikor megejelentek a picik is. Belegondoltam, hogy mért is olyan rossz az a patkány? Azért mert annak nyilvánítjuk ki, mert így szoktuk meg? Vagy mert csatornában él és bacikat terjeszt? Na és a sertés? Abban mennyi baci van már és a szarban turkál mégse sikítozunk ha látunk egyet. Ok, nem járkálnak köztünk szabadon de akkor is... Egyáltalán nem olyan durva dolog patkányokkal találkozni... Számomra teljesen olyan, mintha mókusokat látnék otthon. Cuki kis állatkák. Ha a mókusokról terjedt volna el, hogy félni és undorodni kell tőlük, akkor azokat utálná mindenki... Ennyit erről.
Kicsit később miután Mirával már agyon akartuk lőni egymást unalmunkban, anyuka kitalálta, hogy elvisz fodrászhoz, mivel hosszú a frufrum... tényleg az volt, de inkább vágtam volna le magamnak. Kegyetlen amit az a fodrásznő művelt a hajammal! Megmutattuk neki, hogy csak épp hogy a szemem főlé vágja le a hajam, erre mit csinált, na mit??? Levágta a homlokom közepéig! Nem akartam elhinni amikor a tükörbe néztem, hogy lehet valaki ennyire hülye és vak?? Azt hittem megfolytom! Szóval visszatérve az étterembe mindenki a hajammal szivatott... -.-'
Ezek után megint egy pár óra nyálcsorgatás következett az asztalnál bamba tekintettel, amikor hirtelen mindenki a kis utcácskába rohant majd megállt egy körben. Mivel éppen úgysem volt jobb dolgom felálltam megnézni mi történik, amikor látom, hogy egy rendőr fegyvert fog egy pasi fejéhez... Hoppá! A következő jelenet csak egy szimpla letartóztatás volt, semmi különleges. később Mira elmondta, hogy mi is történt. A pasas akit elvitt a rendőrség egy tolvaj volt. Épp el akarta csórni valakinek a pénzét és a szerencsétlent pont észrevette az arra járőröző rendőr. Szívás... A rendőrautó pont felénk vitte el a tolvajt, és ahogy lassan elgurult előttem pont a szemébe néztem... nem volt valami boldog tekintet. A srác az ülésre hajtotta a fejét és legyőzött, földbetiport fejjel nézett rám. Szar ügy lehet eléggé, de mért lopott? Hát ez van...
Maksu pont ekkor akart hazamenni, de mivel az egész az ő utcájában majdhogynem a lakása előtt történt, inkább úgy döntött még velünk marad egy kicsit.
Amúgy Maksu nagyon aranyos csaj. Nagyjából huszonöt és harminc közé tenném. Állandóan viccelődik és mosolyog, nagyon bolondos, és kicsit fiatalosabb is a felfogása mint anyukának. Mirával is nagyon jól elhülyülnek. Tipikusan az a családtag, akihez akkor fordul az ember, amikor az anyuka előtt titokban akar vmit tartani, mivel az anyuka nem engedné meg. Szóval őt bírom.
Nagyjából ennyiből állt a szerdai napom.
A csütörtök, hogy is mondjam... kegyetlen volt. Amikor az ember azt hinné, hogy nem lehet unalmasabb napja, akkor a kiderül, hogy mégis. Mivel a szerdai éttermes nap gyötrelmes volt, úgy döntöttunk Mirával, hogy csütörtökön otthon maradunk. Így is lett. Egész nap otthon ültünk, aludtunk, kajáltunk, tv-t néztünk és egy cuki kis számítógépes játékkal játszottunk... bahh... very boring emberek! Szenvedős volt, főleg, hogy néha rám jön az az érzés, hogy Mira egy nővért akart azzal, hogy befogadott engem, hogy ne érezze magát egyedül, és ne unatkozzon, és néha úgy érzem ennek eleget kell tennem, de nem olyan könnyű, mivel semmit sem tudunk csinálni... Szóval néha csak leülök mellé, hogy ott legyek, de semmit em csinálunk, mert mit is lehetne? Ja persze kimaradt az, hogy természetesen nem voltunk még suliban, ahogy pénteken sem.
Pénteken Mira korán kelt, és felébresztett engem is, hogy van e kedvem bemenni megint anyuka étterméhez, de most nem volt, úgyhogy aludtam tovább jó sokáig. Egy ideig itt volt az öcsém is, Ezam, aki megkért, hogy játszak azzal a pc-s játékkal, hogy ő nézhesse. Izgalom a tetőfokon. Végül ő elment suliba. Ezam délutáni suliba jár, úgyhogy mindig 11-12 körül hagyja el a házat. Így már csak a dadus, a legkisebb hugom, a kisbaba Rina és én maradtunk. Egy ideig elvoltam zenehallgatással és msn-ezéssel majd Siva rámírt sms-t. Amúgy minden nap rengeteget sms-ezünk. pedig nagyjából 3 háznyira lakunk egymástól. De persze találkozni nem tudunk, mert Mirának nincs kedve egyedül meg ne menjek már el, mert ugye mért nem vele foglalkozok? De most nem volt otthon Mira, én meg már ezer éve nem mozogtam, úgyhogy elhívtam Sivát tollasozni, mivel itt más sportlehetőség nincs. Siva természetesen nagyon örült a meghívásnak. Persze nyugodjatok meg nem vagyok ennyire rossz kislány, megkérdeztem Mirát sms-ben, hogy elmehetek e egy órára, csak tollasozni és megengedte. Tehát gyorsan összekaptam magam, és elindultam. Mivel péntek kora délután volt, senki se volt a pályán. Az egész csarnokban csak mi ketten játszottunk, ami az elején kicsit furcsa, majd tök jó volt. Elhülyültünk, kicsit tanítgatott is, aztán végül vagy 1,5 órát ott voltunk... Ennyi lustaság után, ez a 1,5 órás mozgás eléggé lefárasztott, de nagyon nagyon jól esett. Eszméletlen meleg is volt odabent, de legalább leadhattam egy kicsit az itt felszedett husikából. Többször kéne ilyet megejteni. Nem csak lefáraszott ez a 1,5 óra, de amint másnap kiderült ki is készített. Amikor ki akartam kelni az ágyból, azt hittem teleszúrták a testemet tőrökkel és telepakoltak sziklákkal... Auty...! Fájtam! Nem picit... A péntek amúgy ennyivel le is zárurlt...
Apuka ezen a hétvégén nem jött fel, mert sok munkája volt.
Szombaton sokfele jártunk, de ezt majd legközelebb mivel itt hajnali 2,30 van. és 5:30kor kelek... Lehet elalszok majd suliban? Ki tudja... így jártam... :)
Szombaton sokfele jártunk, de ezt majd legközelebb mivel itt hajnali 2,30 van. és 5:30kor kelek... Lehet elalszok majd suliban? Ki tudja... így jártam... :)
Majd jelentkezem! (valamikor)
Pussz
Pussz
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése